Amint az egy ideje köztudott "a spanyol inkvizíciónak két .., nem, három.., sőt nem.., négy fő fegyvere van (aki nem tudná, feltétlen nézze meg: https://www.youtube.com/watch?v=ZOfhkFWpyFA ).
Hogy mi az összefüggés? Nos a salátának két.., nem, három.., sőt nem még több halálos ellensége van. Mindezek közül a két legádázabb: a csigák és a galambok. 
Igen a kedves, ártatlannak látszó, lassan mozgó, állatvédett kicsi kis csigák, akik egy éjszaka leforgása alatt hirtelen feltűnnek és elpusztítják a gyönyörű kis zsenge, halvány zöld salátáinkat, amelyeket képzeletben már éppen a szombati ebédhez akartunk feltálalni.
A másik jelenség ennél sokkal titokzatosabb. Az ember először arra lesz figyelmes, hogy a szépen fejlődő levelek helyén, egy szép napon félig lecsipkedett kis salátalevél torzókat talál. Átnézi felülről, átnézi alulról, sehol egy kukac (a harmadik fő ellenség) vagy kicsi kis fekete borgárszerű salátaevő izé (negyedik fő ellenség) és nem érti, hogy mi történhetett. Egészen addig, amíg az ablak mögül szemlélődve arra nem lesz figyelmes, hogy azok a szerelmesen összebújó, gyöngyszürke, fekete-fehér nyakláncos galamblelkű galambok (hivatalos nevükön balkáni gerlék), amelyek eddig ártatlanul üldödéltek az ágakon hirtelen vérszemet kapnak, odarepülnek az ablaktól 10 cm-re elhelyezett salátás cserepek szélére és virtuóz tempóban elkezdik lecsipkedni a csodás saláta leveleket és csak az ablaküveg diszkrét (ököllel történő) kocogtatására hajlandók nagy kegyesen visszalebbenni a faágra.
A csigás kaland még abból az időből származik, amikor a paradicsoméhoz hasonló, takaros kis ágyásokban próbálkoztam a saláta neveléssel. Majd miután alulmaradtam a csigákkal folytatott küzdelemben, új lehetőségek után néztem és belevetettem magam a balkonon (nálam teraszon) való kertészkedés rejtelmeibe. Ez a műfaj megsemmisítő csapást mér a csigák gonosz seregeire, mivel nincs az a kitartó (elég nyálkával rendelkező) jószág, amelyik képes felkapaszkodni a kellően magas falú cserepekre.
A balkonon és a cserépben való kertészkedés sikerének kulcsa tényleg ebben rejlik, minél nagyobb cserepeket kell választani, ugyanis a benne levő föld a nyári, de már a tavaszi melegben is hamar átmelegszik és pillanatok alatt kiszárad, sínylődésre majd pusztulásra ítélve a benne fejlődő növényt, megsemmisítő csapást mérve ezzel a kezdő balkon-kertész önbizalmára. Egy másik megfigyelésem, hogy nem jó, ha csak a zacskókban árult, mindenféle hangzatos névre és betűre hallgató (A,B,C) földkeveréket tesszük bele a cserépbe, mert ezek általában nagyon tőzegesek és nem tartják meg a csapadékot és a tápanyagot sem. Ha van a közelünkben jó minőségű talaj, érmes a vásárolt és az összegyűjtött földből keveréket készíteni és az beletölteni a cserepekbe, a megfelelő arányokat érzés, ízlelés, szaglás alapján be lehet állítani.
A cserépválasztás másik fontos szempontja, hogy semmiképpen ne vegyünk úgynevezett kaspót, cserép helyett, csak ha az alját biztosan ki nem tudjuk lyukasztani, mert fontos, hogy az eső vagy az öntözővíz ne álljon hosszú időn át a cserépben. Az alattunk lakó szomszéd és a cserépben lakó növények érdekében egyaránt elengedhetetlen, hogy cserépalátétet is használjunk. Így is számítanunk kell arra, hogy tavasszal két naponta, nyáron azonban minden este meg kell öntöznünk a cserepeinket. Lehet persze erőnléti edzéseket szervezni a növényeinknek, de ha a félig elszáradt, kókadt növényeknek az erejüket három naponta az újraéledésre kell fordítaniuk, akkor biztosan nem fognak tudni látványos növekedést produkálni a kedvünkért.
Hogy mit ültessünk a cserépbe?
Tavasszal és ősszel salátát! (Nyáron nem érdemes mert túl meleg van nekik.) Ha elkezdjük a dolgot, egyszerre csak azon kapjuk magunkat, hogy jéé, szinte minden, ami zöld és levél, az saláta. Nyugodtan legyünk kreatívak, csináljunk saját saláta keverékeket. A ravasz olaszok már régóta kamionszámra küldözgetik nekünk fóliázott kis műanyag dobozaikban a bébi spenótot, a bébi céklát, rukkolát, és mindenféle egzotikus nevű saláta leveleket. Érdekes módon például a spenót és a cékla, amiket sokszor hosszú és fáradságos, kétes sikerrel kecsegtető módon tudunk a megszokott formátumára kinevelni- gondolok itt arra amikor a cékla például egy nyár küzdelme, odaadó gazolása és öntözése után megmagyarázhatatlan okok miatt, kicsi, aszott, piros, kemény és élvezhetetlen gömböcskévé növi ki magát-a magokat elvetve legnagyobb meglepetésünkre egy-két héten belül ehető, ízletes leveleket növeszt, ami csodálatosan alkalmas saláta növénynek. 
És még egy rossz hír azoknak, akiknek a szeme előtt a saláta szóra a tojásosnokedlihatalmasfejessalátával jelenik meg. Na az a saláta a legmacerásabbak egyike, utálja a meleget, lassan nő és fejesedik be, addig az édes kis levélsalátákból már több családi vacsorára és ebédre valót régen összegyűjthetünk!
