Szerencsére az utóbbi években nálunk is egyre nagyobb és nagyobb a kultusza „a legyen saját valami ehetőm” mozgalomnak. Biztosan köszönhető ez Jamie-nek és Hugh-nak a Spektrum TV-ből, a rengeteg kertészeti könyvnek, honlapnak és a nyitott szemű külföldre utazóknak. És szerencsére a trendet követi a kínálat is, egyre több ehető, ámde dísznövényként is ültethető növényt, fűszert és zöldséget találunk, megtörve a palántások paradicsom-paprika-uborka-dinnye-namegegykiszeller kínálatát.
Aki teheti, menjen el június első hétvégéjén Fehérvárcsurgóra, a 8. kastély kert kiállításra és vásárra ( http://www.programturizmus.hu/tdestination-europai-disznoveny-kertmuveszeti-napok-nemzetkozi-kiallitas-vasar-karolyi-kastely-fehervarcsurgo.html ), mert ez az a hely, ahol a külföldi kertészek (franciák és olaszok) trendi zöldségnövény kínálatát is megcsodálhatjuk, nem beszélve néhány merész magyarról, akik üde színfoltot jelentenek kínálatukkal a szokásos: muskátlitól a leanderen át a bougainvillea-ig tartó őrületben.
Mondanom sem kell, hogy a „szépéshasznos” kert egyáltalán nem mai találmány. Egyre több középkori kolostor kertet újítanak fel eredeti állapotukat rekonstruálva, ahol remek példákat láthatunk arra, hogy a szerzetesek is szerették a szépet, de ugyanakkor hasznos dolgokat (gyógyszereket, fűszereket, zöldségeket, ne adj isten bort is?!) akartak produkálni közösségük számára. Ha ilyen élményre vágyunk menjünk el Majkra vagy Pannonhalmára vagy nézzük meg Visegrádon Mátyás király reneszánsz kertjének felújított változatát vagy az egyik modern, urbánus változatot a Millenárison.
A tradicionális brit konyhakert is legendás, amivel ha az ember olyan szerencsés, hogy az életben is találkozhat, nos ez a szerelem egy életre szól:)
Mikor másodszor jártam Dublinban és az első alkalommal túl estem a kötelező Guiness sörfőzde-Trinity college-néhány múzeum-Jamison whiskygyár keretes szerkezetbe foglalt, guided drink as mutch alcohol as possible (igyál annyit amennyit csak tudsz) körön, szilárdan tudtam, hogy a botanikus kertbe fogok ellátogatni.
És nem csalódtam! Az egész botanikus kert gyönyörű, minden porcikáján érezhető a több mint száz év kertészkedés brit tapasztalata, de amikor az ember belép a konyhakertbe, úgy érzi, hogy ez maga a paradicsom. Az érzés ahhoz hasonló, mint amikor a gyerek a karácsonyfa alatt ajándéktól ajándékig szaladgál és azt sem tudja, mit vegyen először szemügyre. Van zöldséges és fűszerkert, jé van szegélyágy is, és magasított ágyás is és vannak ehető dísznövények! Van üvegház, ami a mi számunkra egy kicsit vicces, mert itt az olyan mediterrán növények vidáman áttelelnek, és hatalmasra nőnek mint az articsóka és a rozmaring, ugyanakkor a szőlő és a barack az a növény, ami kedvéért az angolok a konyhakertbe az üvegházat építették:)),
de nagy volt a büszkeség, ha a házigazda saját csemegeszőlőt vagy barackot produkálhatott ezen az éghajlaton.
Aztán vannak még méhkasok, méhlegelő, van komposztáló, ivókút a madaraknak, és zöldségek, virágok és megint zöldségek és zöldségesvirágok mindenhol!!!
Az egész konyhakert olyan, mint egy gyönyörűen megszerkesztett műtárgy, és mégis egy élő, hasznot hajtó, folyamatos élvezetet biztosító egész.
Nemcsak azért szeretek kerteket nézegetni, mert szépek, hanem azért is, mert egyrészt az embert elégedettséggel tölti el, hogy élőben is megtapasztalhatja: amit a könyvekben lát, LÉTEZIK! Ha másoknak is sikerül, sikerülnie kell nekem is, tehát érdemes küzdeni érte!!!
A másik, hogy rengeteg apró ötletet leshetünk el, amiket otthon is kipróbálhatunk. Az első mindjárt a magasított ágyás, kimondottan derékfájósoknak! Nem kell hajolgatnunk, ha megmagasítjuk az ágyásokat és úgy ültetjük be őket. Figyelem, fontos, hogy az ágyások ne legyenek túl szélesek, mert a növények ültetésekor és ápolásakor át kell érnünk az egyik oldalától a másikig. Vagy ha körbejárható, akkor is olyan széleset készítsünk, aminek mindegyik oldalától beérünk az ágyás közepéig!
Remek tippet láthatunk arra vonatkozóan, hogyan számolhatunk le az ádáz csigatámadásokkal, ráadásul úgy, hogy az még jól is nézzen ki, elegáns kavicsfolyamokat mintázva a megvédendő növények vagy kertrészek körül, amin aztán a legelvetemültebb csiga sem juthat keresztül. Ha pedig a növény megnő és levelével eltakarja az egészet, már csak mi tudjuk, hogy milyen ravasz csigacsapdákat rejteget a mi kis kertünk:) Ősszel bekapáljuk a kavicsokat, lazítják a talajt, és tavasszal újra felvesszük a küzdelmet ellenük.
Gyönyörködhetünk a geometrikus ágyásformák szeszélyes rendszerében, amiket különböző 
anyagokkal választanak el egymástól az ügyes brit kertészek, sövénnyel, téglaszegéllyel, kisebb és nagyobb utacskákkal. Ugyanakkor madártávlatból az egész kert olyan mint egy gyönyörűen megszerkesztett szőnyegminta. (Igazából pont fordítva volt eredetileg: a szőnyeg copy-zta le a kertet és nem fordítva:)
A valamirevaló angol konyhakertekben megjelennek a gyümölcsfák is, hiszen ezek is szerves részei az egésznek: virágzáskor élelem a méheknek, a termés élelem az embernek és nem utolsósorban árnyék és védelem az erős széltől a gyengébb növényeknek. A túl sok árnyék azonban káros lenne, ezért ezekben a kertekben a gyümölcsfákat kordonosra nevelik, ami azt jelenti, hogy amolyan sövénykéket alkotnak az ágyások mellett vagy a kert falának 
támaszkodva. Jobban éri őket a napfény, intenzívebben teremnek, igaz ugyan hogy így rövidebb ideig élnek.
Végezetül az utolsó nagy (legislegnagyobb;) kedvencem, hogy ebben a konyhakertben elmosódnak a határok zöldségek és virágok között, hiszen a zöldség is virágzik és a virág is 
ehető, emellett ha értő módon ültetik őket össze akkor nem csak szépen mutatnak, hanem támogatják is egymást a fejlődésükben, kölcsönösen távoltartva a kártevőket egymástól. Ami még megfontolandó, hogy minden konyhakertben találhatók padok is, ahol az elégedett kertész elüldögélhet és jóleső megelégedettséggel csodálhatja remekművét:)))
