A szeptember ennél jobban nem is kezdődhetett volna, a világ legkitartóbb kotlós tyúkja végre felhagyott a vég nélküli próbálkozásokkal és 2 és fél hónap (10 hét!) után belátta: ez nem fog sikerülni, így visszatért a tisztességes tyúkhajadonok nyugodt életmódjához.
Éppen a kerítésen kívülről élveztem Pannikával az idilli látványt, amit a békésen kapirgáló tyúkok nyújtottak, amikor valami furcsára lettem figyelmes. Az egyik szürkén valami megváltozott, eddig mintha nem így nézett volna ki?
Fejtől farokig furcsa dolgok tűntek fel rajta: a nyakán az eddigi egyenletes, szépen simuló tollak helyett rövidebb, hosszabb össze-vissza álló tollak meredeztek és ami a legbizarabb volt, mintha teljesen eltűntek volna a farktollai. Vagy lehet, hogy nem is voltak neki?
Remélve, hogy csak biztosan csak elszoktam a látványuktól és képzelődöm, próbáltam összehasonlító desing elemzést végezni közöttük.
Ennek módszertani leírása a következő: miközben az egyre türelmetlenebbé váló kutya egyenletesen növekvő hangerővel ugat melletted, megpróbálod a kinézett egyedet az egyik szemeddel folyamatosan figyelemmel kísérve más hasonló egyedekkel összevetni és megnyugodni, nincsen is rajta semmi különleges.
Nos amint a képen is látható, határozottan volt, sőt az is feltűnt, hogy még néhányan csatlakoztak ehhez a decens stílushoz és az eddigi visszafogott, szép egyenletes kabátjuk helyett határozottan valami sokkal formabontóbb dolgot viselnek.
És ha mindez még nem lett volna elég a megerősítéshez, a kifutójuk sarkában mindenfelé hanyagul szétdobált tollak hevertek szerte szét, sokkal nagyobb bőségben mint az addig megszokott volt.
A rögtönzött vizsgálat eredményeképpen nem volt más választásom mint be kellett látnom: megérkezett az új őszi kollekció és az olasz csajok mint amolyan született divatőrültek, ezt azonnal magukénak is érezték.
Tehát az új őszi trend az idén az Ipoly street-en:
trópusi-jungle style amolyan kissé hagyományosnak mondható kiwi madár stílusban, hetykén csapott farokkal (bemutató darabot lásd. Londoni Természettudományi Múzeum). Arat a nyakban enyhén tépett fazon, helyenként szabadon lengedező hosszabb-rövidebb valódi madártollakból készített boával. A színek maradtak a fáradt földszínek( még szerencse!): kékbe hajló acélfekete, fáradt piros apró kalapkölteménnyel, finom ezüstbe hajló halvány szürkés barna, na és az elmaradhatatlan klasszikus, a fekete-fehér, elegáns apró pöttyökkel.
