Legalábbis én ezt így gondolom, mivel annyira kifinomult hajszálpontos keveréke a friss zsenge fokhagyma és a zöld(vörös)hagyma ízének. Remélem, hogy aki már nyersen kóstolta, hasonlóképpen vélekedik:)
Örömmel jelentem, hogy a Mecsekben beköszöntött az idei medvehagyma szezon! Én, aki ott nőttem fel, máig emlékszem a heteken át tartó intenzív ám mégis kellemes fokhagyma illatra, ami mostantól kezdve majd március végéig, egészen az elvirágzásig, belengi az erdőket.
Egy darabig lelkesen konstatáltam, hogy az utóbbi években a medvehagyma és készítményei, mint annyi más dolog, szédületes ívű karriert kezdett befutni a termelői-, bio- és más egyéb piacokon. És ez a dolog egészen addig örvendetes volt, amíg a medvehagyma kis-közép- és nagykereskedelem miatt, lassan már be nem tiltották a gyűjtését szinte mindenhol, valljuk be, teljes joggal, féltve a élőhelyeket a túlzott szedéstől.
A dolog kísértetiesen hasonlít a hóvirág őrülethez, nálunk például gimnáziumban a fiúk még, ugyan szelíd rábeszélésre, de saját szedésű hóvirág csokrokkal leptek meg bennünket a nőnapon. Ha jól tudom, ma már nem lenne elég az osztálypénz a büntetés kifizetésére, ha egyesek hasonlóval próbálkoznának. Kár, hogy a mértéktelen hóvirágszüretnek ez lett az eredménye:((
Lassan, de biztosan erre a sorsra jut a medvehagyma is, köszönhetően a már mindenhol hegyekben álló medvehagyma készítményeknek: sózottnak, pesztónak, olajnak, lekvárnak, fűszervajnak, tinktúrának, ecetnek, pogácsának és ki tudja még, mi mindennek.
Lehet, hogy nem leszek túl népszerű ezzel a véleményemmel, de én a medvehagyma varázsát elsősorban éppen a frissességében látom. Nézzünk magunkba (vagy a hűtőnkbe), hány félig elhasznált medvehagyma készítmény sorakozik benne, amit a kezdeti lelkesedés után, mondjuk augusztusban már eszünkbe sem jut felhasználni. Hány zacskó fagyasztott van a mélyhűtőnkben, amit tavaly tettünk el, hogy milyen jó lesz ez majd, és a következő hűtőleolvasztásnál vélhetően meg fogunk szabadulni tőle.
Szerintem, ha mindenki betartana néhány szabályt és elsősorban önmértékletességet, akkor valószínűleg továbbra is juthatna az erdei kiránduláson két-három csokor saját szedésű hagymacsoda a rajongóknak.
Szóval az én szabályaim medvehagyma ügyben:
- Frissen a legjobb, (két-három nap múlva fonnyadtan már senkinek sem kell) tehát csak annyit szedjünk, amennyit biztosan megeszünk! Nem beszélve arról, hogy az így-úgy eltett/hőkezelt változatok, éppen azokat a hatóanyagokat ölik ki belőlük, amik miatt a növény értékes.
- A varázsa éppen ebben rejlik: a hosszú téli barnaság után az első friss ehető zöld növény, de utána annyi más jön még, felesleges tehát hosszú időre bespájzolni belőle!
- Ha szedjük, vigyázzunk a tövekre, de húzzuk ki hagymástul, egy-egy csoportból néhány levelet szedjünk!
- Ne akarjuk hazatelepíteni a kész növényt, kicsi az esélye, hogy a kertünkben jól fogja magát érezni és életben marad. Sokkal egészségesebb egy tavaszi kirándulás alkalmával újból felkeresni az erdei lelőhelyet.
- Ha mégis szeretnénk saját ültetvényt, akkor magról vessük el! Lehet magot fogni az elvirágzott növényekről vagy venni is. Ha tényleg szereti a kertünket, akkor néhány éven belül elszaporodik majd.
