Imádom a levendulát és ezzel szerintem nem vagyok egyedül, hiszen látva, hogy hol mindenütt találkozunk vele, bizton állíthatom, hogy az utóbbi években hihetetlen népszerűségre tett szert. Ebben része lehet a mediterrán életérzésnek, amit a legegyszerűbb levendula képében becsempészni bárhova, erkélyre, teraszra, kerítés mellé, körforgalom púpra, amolyan igazi, városi növény. Nincsenek kártevői, hirtelen felbukkanó titokzatos betegségei, áttelel, nyáron szereti a sanyargatást, a szárazságot és a meleget, a túlzott nedvességet ugyan nem nagyon (!) és mindezt ráadásul gyönyörű, lila virágpompával hálája meg. Szóval igazi belevaló, remek kis növény!!
Legjobban azt szeretem nézni, amikor szabályos, végtelen sorokban sorakoznak az ezüst- lila gömbök, és a lila árnyalataiban pompázik tőlük a kertem. Szinte vérzik a szívem, amikor be kell gyűjteni a virágokat. Pedig köszönhetően a nagy melegnek ennek már el is érkezett az ideje.
A levendula virágát akkor kell ugyanis szedni, amikor a kis lila gömböcskék (bimbók) éppen hogy elkezdenek kipattanni, esetleg néhány már virágzásban is van, de nem nyílott még ki teljesen. Ekkor a legnagyobb a virágok illó olaj tartalma és ha túl későn gyűjtjük be, akkor ez nemcsak, hogy csökken, de a szárításnál (sőt már a szedésnél) a virágok könnyedén leperegnek a növény száráról. Ráadásul a szedéskor versenyezni kell a méhekkel, pillangókkal és megannyi levendula rajongó rovarral, mert a levendulát mint az aromanövényeket a verőfényes napsütésben kell gyűjteni.
Én a saját kertemben kifejlesztettem egy "jut is marad is" levendula szedő módszert. Nem rontok neki és vágom le az összeset egyszerre, hanem próbálok egy kicsit trükközni. Maradjon meg először is a lehető leghosszabb ideig a csodás virágok látványa és a méhek, pillangók zsongása minél hosszabb ideig. Így a virágoknak csak egy részét vágom le, főleg azokat, amik lehajlanak a széleken, vagy túlságosan egymásra dőlve, nem hagyják kellőképpen szellőzni a bokrot. Így a legszebbek megmaradnak még egy ideig és én hosszabban gyönyörködhetem a zsongó levendula kertben.
Később, amikor persze elvirágzott a maradék levágom a virágszárakat is és egyúttal finoman visszavágom, szinte formára igazítom a növényt. Tapasztalataim szerint ezt érdemesebb inkább még a nyáron elvégezni, mint ősszel vagy a következő tavasszal csattogó metszőollóval nekiesni a már túlságosan is elburjánzott növénynek. A levendula mediterrán félcserje, egy-kettőre fás száracskákat növeszt és ha abba túlságosan belevágunk a növény már nem fogja kiheverni ezt.
A titok, hogy a levendula megszelídítését időben kell megkezdeni és évről évre a virágzást követően, csak az elvirágzott szárakat és ha kell a zöld, lágy hajtásait visszavágni(azt is csak finoman!).
Ha tényleg szabályos gömbökből álló levendula kertet szeretnénk, akkor már a telepítésnél (ősszel!) figyeljünk arra, hogy a megfelelő (kb. 1 méteres) távolságra telepítsük őket egymástól, még ha kezdetben gyámoltalannak látszó kis növénykék is, mert egy-két éven belül megnőnek majd. Ha túl közel vannak egymáshoz, akkor össze fognak préselődni és nem lesz szép a formájuk.
