Akik ismernek vagy követik a kertjeim történetét, gyakran megkérdezik, hogy akkor most hogy is van? Van a Városi farm és a Pillangó kert is? Hogy bírod a kettőt egyszerre? Nos a válaszom bírom is, meg nem is. Az elmúlt évben újra kellett gondolnom a két kerthez fűződő viszonyomat, a célokat, az erőmet és az időt, amit az egyikre és a másikra fordítok. Ennek eredménye nagyjából a következő lett:
A Városi farmot szépen lassan visszaalakítottam egy könnyebben fenntartható, családi ház körüli dísz- és haszonkertté, megtartva a bio palántáim neveléséhez az üvegházat és a tyúkudvart, de megszüntettem a konyhakertet a levendulás és egy konyhai fűszernövény ágyás kivételével.
A kerti tó, köszönhetően a jó tervezésnek és telepítésnek, szépen beállt, az őszi lehálózástól és az elszáradt növények levágásától eltekintve, szinte magától "működik", nem kell vízforgatót működtetni vagy vegyszereket használni hozzá. Ez a kertem immáron tíz éves (egyes fák egy kicsivel idősebbek),szerintem most a legpompázatosabb, gyönyörűek a fák, kellőképpen buja és csalogató az egész, olyan mint egy mini arborétum. A telepített növények mellett, a sokszínű madárvilágnak köszönhetően rengeteg vendég érkezik, az itató vagy pihenő helyek mellett/alatt a legkülönbözőbb, magról kelő fajok bukkannak fel.Lettek így már csipkebogyó bokraim, som- és hárs magoncaim, de virág- és fűszernövény palántáim is. Ilyenformán a két kert szimbiózisban él egymással, ami a Városi farmban már túl sok, azt kiviszem és elültetem a Pillangókertben. Egyszóval igaz a dolog, egy jól beállt, okosan kialakított dísz- és haszonkert néhány apró alakítástól és a helyenkénti fűnyírástól eltekintve remekül működik. Tegnap éppen egy vadkacsa pár választotta ki néhány órára a tavamat, hogy körbenézzen. A teraszajtó mögül, szinte mozdulatlanul figyeltük őket, ahogyan otthonosan mozognak a tó felszínén, úszkálnak, elégedetten gágognak és időnként alábuknak a tó felszínén.
A Pillangókert ehhez képest egy hatalmas projekt, de úgy érzem, hogy rengeteget tanultam az elmúlt év tapasztalataiból és a legjobb úton haladok ahhoz, hogy magas minőségű zöldségeket termő, professzionális kert legyen. Ehhez csodás motivációt jelent, hogy az idéntől már négy séffel és étteremmel dolgozom együtt, szóval vannak akik várják, hogy mikor mi terem a Pillangókertben. Jó érzés, amikor elégedettek a zöldségek színével, illatával és ízével.
Egyszerre izgalmas kérdés és nagy kihívás a hobbikertből, folyamatos mennyiséget és minőséget produkáló zöldségkertté előlépni, ráadásul úgy, hogy a növényi sokféleség és a szépen megtervezett kert gondolatát, ne kelljen beáldozni a "folyamatos mennyiség" nyomása alatt. Nagy kérdés az is, hogy lehet egy ilyen típusú kertet anyagilag is önfenntartóvá, sőt nyereségessé tenni. Azt gondolom, hogy elindultam ezen az úton, de lépten-nyomon nagyon sokat tanulok és kísérletezem.
Eddig minden új szezonban sajnálkoztam azon, hogy bár többször megígértem magamnak, de sosem vezettem következetes feljegyzéseket az előző idényemről. Pedig ez egy nagyon hasznos dolog, hiszen képtelenség azokra a sokszor jelentős apró részletekre visszaemlékezni egy év múlva, hogy melyik fajta spenót is termett a legszebben, mikor vetettem pontosan a borsót és mikor tudtam először szedni belőle, mikorra is nőtt meg az első cukkinim vagy melyik volt az a tarlórépa mag, amelyik nehezen kelt ki?
Jelentem az idén mindent adminisztrálok: vezetek egy vetési naplót (mit, mikor, hova, milyen fajtákat stb.) hogyan fejlődik, milyen az időjárás, mik a szedési tapasztalatok. Emellett szigorúan írom a kiadásaimat és a bevételeimet is. Fontos dolgok ezek, ha az ember lánya tényleg tervszerűen szeretne dolgozni és tudatosan menni előre az elképzelt úton.
Azt gondolom, hogy pontosan látszanak azok a fejlesztési irányok is, amik elengedhetetlenek ahhoz, hogy a szabadföldi szezont egy kissé meg lehessen nyújtani. A következő nagy lépésem biztosan egy fóliasátor beszerzése és felépítése lesz, így az első áprilisi és az utolsó október eleji zöldségszüret reményeim szerint 2-3 hónappal meghosszabbítható lesz. És ez csak az egyik dolog a hosszú listán a fejemben (és a papíron is!).
A mára már kétszeresére nőtt Pillangókert rengeteg munka, de rengeteg öröm is, szeretem és csinálom tovább, mert gyönyörű szép:)))