HTML

Városi farm

Ebben a blogban arról olvashatsz, hogy mi mindenre lehet használni egy családi ház udvarát, ha nem csak füvet szeretnél nyírni és megnézni mennyit nőttek a kerítés mellett sorba ültetett tuják:)) Kövess a facebook-on is:https://www.facebook.com/varosifarm

Friss topikok

Címkék

ágyás (1) ágyások (1) alapozás (1) alginit (1) állott vizes öntözés (1) arany (1) árokpart (1) ásás (4) áttelel (1) áttelelő (1) bab (1) balkon (1) baromfi (2) baromfi atka (1) baromfi udvar (1) bébi (1) befőzés (1) begyűjtés (1) besárgul (1) betonozás (1) bio (1) biokert (3) bio gyümölcsös (1) bio krumpli (1) bio palánta (3) bio tojás (1) bio tyúk tartás (1) bodobács (1) bodza (1) bogár (1) bogárhotel (1) bogyósok (1) bokor (3) bontott tégla (1) borgárhotel (1) cékla (2) cica (1) cickafark (1) cikória (1) cinege (1) család (1) csalán (2) csalánlé (1) csalántea (1) csávázás (2) csávázó szer (1) csemeték (1) cserebogár (1) cserép (2) csicsóka (1) csiga (1) csipkerózsa (1) diólevél (1) díszkert (1) divat (1) édeskömény (1) édes kömény (1) égetés (1) egyelés (1) ehető (1) ékszerteknős (1) élelem (1) elővetemény (1) építés (1) etetni (1) évelők (1) fagy (1) fahamu (1) faiskola (1) falevél (2) farm (1) fashion (1) fehér hajópadló (1) fekete (1) fekete gyökér (1) fekete nadálytő (1) féldeterminált (1) felfedező (1) fenntartható (1) fenntartható kert (2) földi mogyoró (1) fólia (1) fóliasátor (1) főzet (1) fűszerek (1) fűszerkocka (1) galagonya (1) galamb (1) génbank (1) gereblyézés (1) giliszta űző varádics (1) gomba (1) gömbölyű (1) gyep (1) gyógynövény (3) gyógynövény szárítás (1) gyógytea (1) gyűjtés (1) gyűjtése (1) gyümölcs (1) gyümölcsfa (1) gyümölcsfa ültetés (1) gyümölcsös (2) hajópadló festés (1) hajtás (1) hal (1) halak (1) harapás (1) haszonkert (1) házi állat (1) hegyi (1) henger (1) hideg (1) illóolaj (1) július (1) kamilla (1) kapirgál (1) kapirgálás (1) karózni (1) kártevők (1) kaszáló (3) katica (1) kerépítés (1) kerítés (1) kert (3) kertépítés (2) kertészkedés (1) kerti (2) kerti tó (1) kerti tó letakarás (1) kert építés (1) kert tervezés (2) keskenylevelű ezüstfa (1) kesztyűs kéz (1) kevesebb munka a kertben (1) kicsibe (1) kiskert (1) kökény (1) koktél (1) komplex rendszer (1) komposzt (4) komposztálás (1) komposztáló (3) konyhakert (2) konyhakert építés (1) korai borsó (2) korai vetemény (1) kora tavasz (1) kordonos (1) körömvirág (1) kotlás (1) kotlós (1) kövek (1) közösségi kert (1) közösségi konyhakert (1) krumpli (1) krumpli bogár (1) krumpli termesztés (1) kutya (1) kutya kert (1) kutyus (1) lakkozás (1) (1) lebegő (1) lestyán (1) levélmangold (1) levéltetvek (1) levendula (1) levendula szüret (1) lila krumpli (1) lisztharmat (1) lóbab (1) lótusz (1) lucullus (1) macaron (1) macska (1) madarak (1) madárbarát kert (1) madáretető (1) magasított (1) magok (1) másodvetés (3) matador (1) medvehagyma (1) méh (1) méhlegelő (1) mezei zsurló (1) mulcs (1) műtrágya (1) napraforgó (1) nincs ásás (1) növények (2) növénylerakat (1) növénytársítás (1) nyár (1) ökológiai gazdálkodás (1) ökológiai kert (1) ökológiai rendszer (3) öntözés (2) öntözés csalánlével (1) orbáncfű (1) organikus (1) orvosi somkóró (1) ősz (1) őszi dísz (1) oxigéntermelő (1) padlizsán (1) palánta (4) palántaföld (1) palánta egyelés (1) palánta nevelés (4) pálmakel (1) papagájvirág (1) paradicsom (4) parlagi tyúk (1) pasztinák (1) patak (1) patakpart (1) patvarci óriás rongyos (1) permakultúra (2) permakultúrás kert (1) pillangó (1) piros (1) potager (1) pottage (1) pöttyös krumpli (1) rebarbara (1) rendszer (2) repül (1) rét (2) retek (1) retro (1) rovarhotel (1) rovarok (1) rózsa (1) rukkola (1) saláta (4) sárgarépa termesztés (1) sarkantyúka (1) sétál (1) sétáltat (1) sólyom (1) sövény (1) spenót (3) strelitzia (1) style (1) szárítás (1) szárnyas (1) szegélyágy (1) sziámi macska (1) szigetelés (2) szintek (1) szökés (1) szubtrópusi (1) szürke (1) szürke cica (1) tájfajta (1) talajkeverék (1) talajszipolyozó (1) tanácsok (1) Tápiószele (1) táplálék hálózat (1) tarlórépa (1) tavasz (1) tavi (1) távoltartás (1) teknős (1) tippek (1) tisztító kúra (1) (2) tóépítés (1) tojás (1) tojnak (1) töklámpás (1) tollak (1) tour de france (1) tó letakarás (1) trükkök (1) tuja (1) tyúk (6) tyúkhúr (1) tyúkitató (1) tyúkok (3) tyúkok télen (1) tyúkól (4) tyúkól meszelés (1) tyúktartás (2) tyúkudvar (3) udvar (1) újrahasznosított anyagok (2) új krumpli (1) ültető tálca (1) üvegház (4) városi (1) városi farm (1) védett növény (1) vegetariánus (1) vegyszermentes (1) veréb (1) vetés (1) vihar (2) virág (1) vizes élőhely (1) vízinövény (1) vízitök (1) vízi növények (1) zöldség (2) zöldséges kert (2) zöldségkert (1) Címkefelhő

Még eggyel magasabb fokozatban

2017.05.01. 17:37 Horsolya

Akik ismernek vagy követik a kertjeim történetét, gyakran megkérdezik, hogy akkor most hogy is van? Van a Városi farm és a Pillangó kert is? Hogy bírod a kettőt egyszerre? Nos a válaszom bírom is, meg nem is. Az elmúlt évben újra kellett gondolnom a két kerthez fűződő viszonyomat, a célokat, az erőmet és az időt, amit az egyikre és a másikra fordítok. Ennek eredménye nagyjából a következő lett:

A Városi farmot szépen lassan visszaalakítottam egy könnyebben fenntartható, családi ház körüli dísz- és haszonkertté, megtartva a bio palántáim neveléséhez az üvegházat és a tyúkudvart, de megszüntettem a konyhakertet a levendulás és egy konyhai fűszernövény ágyás kivételével.

kert_kicsi.jpg

A kerti tó, köszönhetően a jó tervezésnek és telepítésnek, szépen beállt, az őszi lehálózástól és az elszáradt növények levágásától eltekintve, szinte magától "működik", nem kell vízforgatót működtetni vagy vegyszereket használni hozzá. Ez a kertem immáron tíz éves (egyes fák egy kicsivel idősebbek),szerintem most a legpompázatosabb, gyönyörűek a fák, kellőképpen buja és csalogató az egész, olyan mint egy mini arborétum. A telepített növények mellett, a sokszínű madárvilágnak köszönhetően rengeteg vendég érkezik, az itató vagy pihenő helyek mellett/alatt a legkülönbözőbb, magról kelő fajok bukkannak fel.Lettek így már csipkebogyó bokraim, som- és hárs magoncaim, de virág- és fűszernövény palántáim is. Ilyenformán a két kert szimbiózisban él egymással, ami a Városi farmban már túl sok, azt kiviszem és elültetem a Pillangókertben. Egyszóval igaz a dolog, egy jól beállt, okosan kialakított dísz- és haszonkert néhány apró alakítástól és a helyenkénti fűnyírástól eltekintve remekül működik. Tegnap éppen egy vadkacsa pár választotta ki néhány órára a tavamat, hogy körbenézzen. A teraszajtó mögül, szinte mozdulatlanul figyeltük őket, ahogyan otthonosan mozognak a tó felszínén, úszkálnak, elégedetten gágognak és időnként alábuknak a tó felszínén. 

to_kicsi.jpg

A Pillangókert ehhez képest egy hatalmas projekt, de úgy érzem, hogy rengeteget tanultam az elmúlt év tapasztalataiból és a legjobb úton haladok ahhoz, hogy magas minőségű zöldségeket termő, professzionális kert legyen. Ehhez csodás motivációt jelent, hogy az idéntől már négy séffel és étteremmel dolgozom együtt, szóval vannak akik várják, hogy mikor mi terem a Pillangókertben. Jó érzés, amikor elégedettek a zöldségek színével, illatával és ízével.

merleggel1.jpg

Egyszerre izgalmas kérdés és nagy kihívás a hobbikertből, folyamatos mennyiséget és minőséget produkáló zöldségkertté előlépni, ráadásul úgy, hogy a növényi sokféleség és a szépen megtervezett kert gondolatát, ne kelljen beáldozni a "folyamatos mennyiség" nyomása alatt. Nagy kérdés az is, hogy lehet egy ilyen típusú kertet anyagilag is önfenntartóvá, sőt nyereségessé tenni. Azt gondolom, hogy elindultam ezen az úton, de lépten-nyomon nagyon sokat tanulok és kísérletezem.  

Eddig minden új szezonban sajnálkoztam azon, hogy bár többször megígértem magamnak, de sosem vezettem következetes feljegyzéseket az előző idényemről. Pedig ez egy nagyon hasznos dolog, hiszen képtelenség azokra a sokszor jelentős apró részletekre visszaemlékezni egy év múlva, hogy melyik fajta spenót is termett a legszebben, mikor vetettem pontosan a borsót és mikor tudtam először szedni belőle, mikorra is nőtt meg az első cukkinim vagy melyik volt az a tarlórépa mag, amelyik nehezen kelt ki?

Jelentem az idén mindent adminisztrálok: vezetek egy vetési naplót (mit, mikor, hova, milyen fajtákat stb.) hogyan fejlődik, milyen az időjárás, mik a szedési tapasztalatok. Emellett szigorúan írom a kiadásaimat és a bevételeimet is. Fontos dolgok ezek, ha az ember lánya tényleg tervszerűen szeretne dolgozni és tudatosan menni előre az elképzelt úton.

Azt gondolom, hogy pontosan látszanak azok a fejlesztési irányok is, amik elengedhetetlenek ahhoz, hogy a szabadföldi szezont egy kissé meg lehessen nyújtani. A következő nagy lépésem biztosan egy fóliasátor beszerzése és felépítése lesz, így az első áprilisi és az utolsó október eleji zöldségszüret reményeim szerint 2-3 hónappal meghosszabbítható lesz. És ez csak az egyik dolog a hosszú listán a fejemben (és a papíron is!).

A mára már kétszeresére nőtt Pillangókert rengeteg munka, de rengeteg öröm is, szeretem és csinálom tovább, mert gyönyörű szép:)))

borso_kicsi.jpg

2 komment

Címkék: fóliasátor díszkert haszonkert fenntartható kert

Csokifej a macska

2016.11.13. 14:56 Horsolya

kapu.jpg
Most, hogy itt az ősz és visszatekintek egy kicsit az első évemre Guttamásiban, a kertes sikerek mellett talán a legjobban azt szeretem, hogy igazán értékes barátságokat köthettem, emberekkel és állatokkal. Remek szomszédaim vannak. Bárhányszor találkozunk, kedvesen üdvözölnek, beszélgetünk egy kicsit, ráadásul a dughagymától a mosolygós őszibarackig, a lestyántőtől a sütőtökig és a saját szedésű gombáig, folyamatosan figyelmességekkel halmoztak el, tavasztól-őszig.

Akikkel még lassanként megismerkedtem, azok környék háziállatai: macskák és kutyák vegyesen. Mindig sejtettem, hogy nem vagyok tipikusan macskás vagy kutyás természet, bármilyen állatot szeretek: kutyát, macskát, tyúkokat, madarakat és rovarokat, de pillanatok alatt ráhangolható lennék minimalacra, bárányra, lógó fülű kecskére és belga óriás nyúlra ;) is.

Szóval először egy szürke cica érkezett, kezdetben visszafogottan, mint aki csak éppen arra járt és benézett egy kicsit. Sosem volt saját macskám, akiket eddig ismerősöknél láttam, azok nem voltak különösebben kedvesek. De ez a cica egy született jótermészet, egy szerethető kedveske. Lelkesen üdvözöl most már, amint megjelenek, finoman hízeleg, majd visszafogott, de kitartó nyávogással emlékeztet rá, hogy az üdvözlésen felül miért is érkezett.

img_1747.JPG

De ez egy őszinte barátság és a kedvességért cserébe az alkalmankénti egy doboz cicakaja igazán semmiség. Ha arra jár, akkor a házigazda teljes öntudatával védi az udvart az időnként  szintén bekukkantó, állandó lakhelyét tekintve a falu végén lakó border collie-tól, aki szintén csak egy kis simogatásra jönne, már ha a szürke cicus ezt engedélyezné. Így aztán a szabály egyszerű: a collie csak akkor simogatható, ha a szürke cica  házon kívül tartózkodik éppen. Az önzetlen barátságának másik jele, hogy mezei pockok és egerek egész hadával halmoz el, amiket személyesen ő maga szerez be nekem a kertem különböző pontjain. Szerencsémre nem sértődős, mert egy rövid dicséretet követően aztán hajlandó visszavételezni és elfogyasztani az ajándékait.

Már kora tavasszal feltűnt egy másik macska is a környéken, főleg mert egyáltalán nem illett ebbe a falusi környezetbe: nagy volt, távolságtartó, mogorva és gyanakvó, csoki és halvány fahéj bundájú, égszínkék szemű , fajtiszta sziámi macska. Először próbáltam nem tudomást venni róla, ha átszaladt az udvaron és ő is úgy tett mintha nem érdekelném, meg voltam győződve arról, hogy valaki oda nem illő házicicája, aki néha napján kidugja az orrát a szobából a természetbe. Hosszú hónapokig ment ez így, lassanként rájöttem, hogy ő egy valaha jobb napokat látott, de mostanra már gazdátlanná vált cica, aki keménynek mutatja magát, de lehet, hogy mégsem egészen az. És hirtelen megsajnáltam és ő ezt megérezte szerintem. Lassabban futott már át az udvaron, megállt tisztes távolságban tőlem és összegömbölyödve  üldögélt a napon, amíg én dolgoztam a kertben. Aztán már azt is bevárta, ha elmentem mellette, nem futott el, lassan, de még mindig menekülésre készen követett. 

Érdekes módon, bár jóval nagyobb mint a szürke cica, valahogy mégis tiszteletben tartotta, hogy én a szürkét etetem és csak akkor kukkantott bele a tányérba, ha a szürke cicus nagy ritkán meghagyott egy-két falatot.

img_3679.JPG

Lassan tisztelni kezdtem ezt a macskát. Nem lehetett  egyszerű neki, kényeztetett házi kedvencből hirtelen utca macskává lenni. Fényes bundájú, gömbölyded alkatú jószágból aránytalanul nagyfejű lesoványodott  testű kóbor macskává válni. Így aztán etetni kezdtem őt is, biztos jól esik neki egy kis gondoskodás, ha nem is leszek az igazi gazdája, de érezze, hogy azért neki is örül valaki.

img_3665.JPG

Azóta ketten jönnek, amint meglátnak vagy meghallják, hogy megérkeztem. Különös macska-radarjaik vannak: futva jön a kis szürke és hamarosan Csokifej is megérkezik. Mégcsak szép hangja sincs, pedig a természetéhez mérten kedvesen próbál rá emlékeztetni, hogy ideje lenne már enni valamit.

Éppen ma tudtam meg, hogy Csokifej egy idős néni macskája volt, aki nemsokkal az érkezésem előtt halt meg. A háza azóta üres.

img_3687.JPG

 

Szólj hozzá!

Címkék: cica macska házi állat sziámi macska szürke cica

Guinness tyúkok

2016.09.08. 17:34 Horsolya

tyukoldalrol2.JPG

A minap szerintem a maga nemében egyedülálló felfedezést tettem, amiről aztán joggal gondoltam, hogy azonnal meg kell osztanom a legjobb barátnőmmel. A felfedezés lényege, hogy A TYÚKOK MEG TUDNAK ŐSZÜLNI!!! De tényleg! Méghozzá a megfigyelésem szerint az arcukon, tudományosan pontosítva a kis részen a szemük és a füllebenyük között.

A megfigyelés jellege és eredménye abból adódhat, hogy én nem vágok le tyúkot. Miért nem? Nincs különösebb oka, valószínűleg szeretetből és tiszteletből nem. Nem azért, mert nem eszem húst vagy mert nem tudnám megcsinálni. Egyszerűen sosem gondolom azt, hogy most aztán már elérkezett a pillanat, hogy az évekig etetett és gondozott állatot le kellene vágnom. Így aztán élnek, boldogan.

De visszakanyarodva az eredeti történethez, a barátnőm erre a biológiai ismereteket jelentősen előremozdító, fantasztikus felfedezésemre , egészen furcsa módon reagált:

"Orrrrrsika!"-mondta, pontosan 28szor pörgetve meg az r betűt, "Orrrrsika! Te leszel egész Közép- és Kelet-Európa egyetlen gazdaasszonya, akinek a tyúkjai végelgyengülésben pusztulnak majd el. A tied nem is baromfi udvar lesz, hanem egy tyúknyugdíjas otthon, TB által nem támogatott."

Tény és való, hogy a tyúkjaim között mostanra már komoly generációs szakadék tátonghat, vannak a legelső generációs 4-5 évesek (itáliaiak és wyandotte-ok) , aztán sorra jönnek a többiek: 1 db rhode island-i, gyönyörű mély vörös, néhány meghatározhatatlan fajtájú vörös és fehér balkézről való, majd  a sorban a legutolsók a legújabb szerzemények: az egy éves kajla, fehér túlméretezett, 46 és feles lábú, ámde rendkívül jó indulatú orpington, a két baranyai és a négy gyöngytyúk. Egyelőre ennyi a sokgenerációs tyúkparadicsom:)))

2_9tyukeszek2.JPG

3 komment

Címkék: tyúk baromfi udvar

Másodvetés kérdései

2016.07.29. 08:27 Horsolya

Ha a lelkesedésünk tavasz óta töretlen és a nyár második felét is, egy jó kis tengerparti nyaralás helyett feltétlenül kertészkedéssel szeretnénk tölteni, nos akkor törhetjük a fejünket a másodvetéseken. 

img_1002.jpg

Hova, mit, hogyan? kérdésre nem könnyű válaszolni, vannak persze a szabályok, van a megérzés, a tapasztalat és az időjárás, ami ugyebár kiszámíthatatlan.

Az új magoncok kikelésének (és kertészüknek egyaránt) a legnehezebb időszak, ha forró, száraz július vége, augusztus eleje jön, mert azt egyikük sem fogja szeretni. De ha valamennyire árnyékos a kertünk, nem az egész időszakban éri a tűző nap és tudunk öntözni, akkor azért jól is alakulhat a dolog. Ha nem ilyen és biztosra akarunk menni, akkor inkább várjuk meg azt a bizonyos tűzijátékot, amikor az idő biztosan elromlik és utána próbálkozzunk másodvetésekkel. Addig is készítsük elő a talajt és az ágyásokat. Amik még egy augusztus közepi vetéssel is bejönnek és szépen fognak az ősz folyamán teremni: a cékla, a spenót, a saláta félék, a retek, és az egzotikusabbaknak a pak choi.

Vetés után, ha már látszanak a sorok, mulccsal (pl. vágott fűvel) takarjuk a talajt. Éppen most hallottam egy helyes kis mondást Tulln-ban a biokertben, amit mindenkinek érdemes megfogadnia: Der Boden mag nicht den Himmel sehen! azaz a talaj nem szereti az eget nézni. És ez így is van. A mulcs fantasztikus dolog! Egyszerre növeli a talaj-szerves anyag tartalmat, bent tartja a nedvességet, védi a talajlakókat a túlhevüléstől, és ami még külön öröm, hogy akadályozza a földibolhák szaporodását. Ezek azok, amik előszeretettel rágják meg az éppen kikelt magvetéseink első leveleit. Egyszóval a mulcs maga a csoda, de tényleg!

img_2977.JPG

A mostani meleg-csapadékos, egy-két napra akár hűvösebb idő persze arra csalogat, hogy legyünk merészebbek és vessünk bátran olyan dolgokat is, amiket előtte még soha. Nos nálam ez egy újabb adag cukkini lett, amit már jó két hete elvetettem és mostanra helyes kis növénykék lettek. Meglátjuk mi lesz belőle;)

Vannak ennél nagyobb klasszikusok is, amivel érdemes még próbálkozni pl. ha van még hely a mélyhűtőben, akkor a zöldbabbal mindenképpen (de azzal ne várjunk akkor augusztusig!) és azok a káposzta félék pl. kelbimbó (ha találunk palántát, azt ültessünk!) vagy a nálunk még kevésbé ismert és népszerű leveles kel-félék, amelyek egészen a keményebb fagyokig fognak majd teremni a kertünkben.

Az idei újdonság, amit mindenképpen ki szerettem volna már próbálni az a tarlórépa. Ez is egy klasszikus, hiszem 10391.jpgahogyan a neve is mutatja, aratás után régebben is vetették, elsősorban állati eledelnek, de azóta felfedezte magának az ember is:) és boldogan televetetett vele két hosszú ágyást. Erős a gyanúm, hogy ősszel mindenki ki fogja próbálni a tarlórépa-gasztro remekeit, ha szeretné, ha nem.

 

  

 

 

 

Akinek kisebb a kertje és hely gondjai vannak, a mostani nedves-párás időjárás annak is segít. Eljön az a pillanat, amikor nem érdemes már tovább szeretgetni az agyon lisztharmatosodott tök- és uborka növényeinket, hanem bátran ki lehet húzkodni és a helyükre másodveteményezni.

Még egy utolsó jó tanács! A talajt ugyanúgy érdemes gondozni-szeretgetni mint tavasszal, mielőtt vetni kezdenénk, azaz ha fellazítjuk, komposztált trágyával gazdagon megszórjuk és csak utána vetünk bele, azt minden növény meg fogja hálálni.

img_3344.JPG

Feladat még erre az időszakra:

  • magokat gyűjteni, és szép száraz, levegős helyre, lehetőleg papír zacskóba vagy dobozba (feliratozva!) eltenni őket, gondolva a jövőre
  • visszavágni az elvirágzott, megnyúlott évelőket, (a levágott részeket komposztálni), ugyanis lesz még idejük szép új hajtásokkal megörvendeztetni bennünket októberig.

3 komment

Címkék: lisztharmat másodvetés tarlórépa

Kertépítés újrahasznosított anyagokból

2016.07.01. 21:29 Horsolya

Szeretek meglévő anyagokat, tárgyakat, itt-ott heverő, másnak már értéktelen dolgokat felhasználni a kertépítésénél. Kicsit olyan mint a kirakósba beilleszteni az odaillő részletet, megtalálni az anyagok és a tárgyak funkcióját és helyét a térben. Mint mindig az aranyszabály: a kevesebb több! Nem jó, ha túl sokféle céltalan tárggyal zsúfoljuk tele a kertünket, jó ha van benne például következetesség, ugyanaz az anyag vagy szín feltűnik többször is. Számomra a szép, aminek van valami funkciója is, nem szeretem amikor használati tárgyakat csak úgy "kiállítanak" dísznek a kert közepén muskátlis cseréppel vagy anélkül mint a kerti törpét.

Ágyásszegélyt például kétféle anyagból építettem, amelyek színükben megegyeznek egymással, először amíg kitartott bontott téglákat ástam le, a hosszú oldalukra fektetve, majd amikor ez elfogyott, akkor találtam még egy jó adag régi cserepet, így ezzel folytattam a szegély építést. Valószínűleg nem tart majd örökké, de mire elporlad biztosan lesz majd újabb ötletem.

 img_1016_1.JPG

 

 

Találtam egy régi kamrapolcot, ami meglehetősen elszúvasodott már, így ki kellett hoznom a házból. Ránéztem és beugrott, micsoda rovarhotel!!! Még nincsen teljesen kész, egyelőre csak gyűjtögetem azokat az anyagokat, amelyek réseibe szívesen beköltöznének a rovarok. A farönkökre fúrok még lyukakat, ha lesz rá időm. Íme, most így néz ki a pillangókerti rovarhotel:

img_1074.JPG

Kihinné, hogy ezek a babkarók, valójában belvárosi karácsonyfa installációk voltak előző életükben, míg egy kedves virágkötő barátomtól, "Milyen klassz babkaróid vannak az udvar végében!" felkiáltással el nem kértem. Most is a kertem fókuszpontjai, de ha a futóbabok teljesen birtokba veszik, igazán látványos zöld gúlákká alakulnak át, a dolgom pedig csak annyi, hogy győzzem szedni róluk a sok-sok babot.

img_1019.JPG

Nincsen madárbarát kert itatóhely nélkül. A régi kővályút a kerti csap alá téve, vízzel telve, folyamatosan várja a szomjas kis látogatókat. A régi kút vízhúzó vödrét a garázs mélyéről kotortam elő, nem állandó dizánj elem, csak alkalmi. Egy csokor bögre virágnak kotortam elő, amit ajándékba hozott valaki.

 img_1077.JPG 

Van az úgy is, hogy amit felhasználunk a kertben, nem feltétlenül a szó esztétikai értelmében szép, van amikor csak jó, funkcionális és ötletes. Figyelem, először mindenkinek a háttérben látható bejárati ajtókra kell fókuszálnia!

img_1066.JPG

Ez ugyanis az én kerti komposztálóm. Egy barátommal építettük úgy, hogy a vastag kapuoszlopokat leástuk és hozzájuk rögzítettük az ajtó lapokat. A komposztálóm így kellően tágas lett, egy darabig mindent elnyel majd, de bőven van benne helyen, hogy a talicskát kiborítsam vagy hogy majd villával átforgassam az egész kupacot.

és a +1 ötlet ;)

Na jó, ez azért nem a legfőbb büszkeségem:)) de nem tudtam ellenállni neki. Összesen 9 darab mindenféle színű és nagyságú bödönt találtam a ház és a melléképületek különböző pontjain. Begyűjtöttem és felsorakoztattam őket a garázsajtó előtt, szigorúan növekvő sorrendben és hirtelen olyanok lettek, mint a csípőre tett kézzel beszélgető falusi asszonyok. Aztán kerestem nekik egy nem túl feltűnő helyet, kilyukasztottam az aljukat, megtöltöttem laza, homokos, tápanyagdús földdel és immáron most egy-egy rebarbara dísszel a nyakukban beszélgetnek a komposztáló előtt:)))

Szólj hozzá!

Címkék: cserép komposztáló bontott tégla újrahasznosított anyagok rovarhotel kerépítés borgárhotel

Kertépítés újrahasznosított anyagokból

2016.07.01. 21:27 Horsolya


Szeretek meglévő anyagokat, tárgyakat, itt-ott heverő, másnak már értéktelen dolgokat felhasználni a kertépítésénél. Kicsit olyan mint a kirakósba beilleszteni az odaillő részletet, megtalálni a haszontalannak tűnő építőanyag-maradékok és a tárgyak funkcióját és helyét.
Itt is mint mindig igaz az aranyszabály: a kevesebb több! Nem jó, ha túl sokféle céltalan "dísz"tárggyal zsúfoljuk tele a kertünket, jó ha van benne következetesség, például ugyanaz az anyag vagy szín többször is feltűnik a kertben. Nekem az a szép, aminek van valami funkciója is, nem szeretem amikor használati tárgyakat csak úgy "kiállítanak" dísznek a kert közepén, muskátlis cseréppel vagy anélkül mint a kerti törpét.
Szerencsére az új kertemben sokféle anyagot tudtam hasznosítani, íme néhány a kedvenceim közül:


img_1016.JPGÁgyásszegély: kétféle anyagból építettem, amelyek színükben és anyagukban is egyeznek, bontott téglából majd amikor ez elfogyott régi agyagcserépből. A bontott téglákat a hosszú oldalukra fektetve ástam le a földbe, majd amikor ez elfogyott, akkor a régi cserepekkel folytattam hasonló módon. Arra figyeltem, hogy a cserepek mintázatukkal lehetőleg egyfelé álljanak és a magasságuk vízszintben legyen. Valószínűleg nem tart majd örökké, de mire elporlad biztosan lesz majd újabb ötletem.


Rovarhotel: Találtam egy régi kamrapolcot, ami meglehetősen szúvas volt, így ki kellett hoznom a házból. Ránéztem és beugrott, micsoda rovarhotel lehetne belőle!!! És íme. Még nincsen teljesen kész, egyelőre csak gyűjtögetem azokat az anyagokat, amelyek réseibe szívesen beköltöznének a rovarok. A farönkökre fúrok még lyukakat, ha lesz rá majd időm.

img_1074.jpg


Babpiramis: Kihinné, hogy ezek a babkarók, valójában a belvárosban karácsonyfa installációk voltak előző életükben, míg egy kedves virágkötő barátomtól, "Milyen klassz babkaróid vannak az udvar végében!" felkiáltással el nem kértem. Most is a kertem fókuszpontjai, de ha a futóbabok teljesen birtokba veszik, igazán látványos zöld gúlákká alakulnak át majd. Mivel egy kert meglehetősen vízszintes, nagyon feldobja a látványt, ha vannak benne függőleges, kiemelkedő részek.

img_1019.JPG

Madáritató: Nincsen madárbarát kert itatóhely nélkül. Találtam egy régi kővályút, a kerti csap alá tettem, így vízzel telve, folyamatosan várja a szomjas kis látogatókat. A régi kút vízhúzó vödrét a garázs mélyéről kotortam elő, nem állandó dizájn elem, csak alkalmi. Egy csokor virágnak kotortam elő, szépen virított benne egy ideig.

img_1077.JPG

Komposztáló: Van az úgy is, hogy amit felhasználunk a kertben, nem feltétlenül a szó esztétikai értelmében szép, van amikor csak jó, funkcionális és ötletes. Amire ez esetben gondolok, az a háttérben látható bejárati ajtókból készült komposztáló.

img_1066.JPG

Egy barátommal építettük úgy, hogy a vastag kapuoszlopokat leástuk és hozzájuk rögzítettük az ajtólapokat. Az egyik vége és a másik oldala a kerítés, a negyedik oldala egyszerűen a bejárata lett. A komposztálóm így kellően tágas lett, egy darabig mindent elnyel majd, de bőven van benne helyen, hogy a talicskát kiborítsam vagy hogy majd vasvillával átforgassam az egész kupacot.


Na és a +1 ötlet ;)
Azért ez nem a legfőbb büszkeségem:)) de nem tudtam ellenállni neki. Összesen 9 darab mindenféle színű és nagyságú zsírosbödönt találtam a házban és a melléképületekben. Begyűjtöttem és felsorakoztattam őket a garázsajtó elé, szigorúan növekvő sorrendben és hirtelen olyanok lettek, mint a csípőre tett kézzel beszélgető falusi asszonyok. Aztán kerestem nekik egy nem túl feltűnő helyet, kilyukasztottam az aljukat, megtöltöttem laza, homokos, tápanyagdús földdel és ettől fogva egy-egy rebarbara kalappal a fejükön beszélgetnek, éppen a komposztálóm előtt:)))

 

Szólj hozzá!

Címkék: kertépítés újrahasznosított anyagok

Biokert: hasznos tippek és trükkök

2016.06.19. 21:44 Horsolya


A címben biokert szerepel ugyan, de maga a bio számomra inkább a módszert jelenti. Egy jól működő biokert lényegében egy ökológiai szemléletben létrehozott és működtetett kert, ahol az összetett rendszert az apró elemek és a köztük fennálló finom kis kapcsolati szálak alkotják: a talajlakó láthatatlan és látható élőlényektől, a rovarokon és lárváikon, a pillangókon, a madarakon és az apróbb-nagyobb emlősökön keresztül egészen a növényekig.
Ezt finom és szövevényes rendszert mi is kialakíthatjuk a saját területünkön.
Íme néhány trükk, tipp és jó tanács a Pillangókertből:


1. Vessünk a kertünkbe mézontófüvet (Phacelia tanacetifolia)

img_1106.JPG

Akár egy csíkban, akár nagyobb területre is. Csodás növény, vonzza és táplálja a méheket, a lepkéket és a rovarokat. Rövid tenyészideje miatt szinte bármikor vethető, gyorsan kikel és hamar virágba borul. Nyugodtan gyűjthetünk róla magot is, vagy ha hagyjuk beérni, elszórja és újra kikel majd.
Használhatjuk talajjavításra is, ha a zöld növényeket beforgatjuk a talajba.


2. Ültessünk vegyesen virágokat és zöldségeket

img_1001.JPG


Sőt léteznek olyan növények is, amelyek egyszerre díszítenek a virágaikkal és ehetőek is, íme egy ilyen: az ehető krizantém, a rovarok imádják és a levele pedig ehető. Egynyári, fogjunk magot belőle, ha a következő évben is vetni szeretnénk.

img_1043.JPG

 

3. Mulcsozzuk a talajt


img_1011.JPG

A mulcsozás hasznosságát nehéz röviden felsorolni. Minden, ami kerti hulladéknak tűnik, kitűnő a takarásra. A levágott füvet vagy kihúzott gazt, használhatjuk az ágyások takarására, megőrzi a nedvességet, így óvja a talajt a kiszáradástól, visszaszorítja a gazt vagy például megakadályozza a földi bolhákat a túlzott elszaporodásban (ezek a fajok ugyanis nem szeretik az árnyékolt talajt). Az ágyások közötti utakat mulcsozhatjuk a kertben keletkező hulladék gallyak felaprításával: nem kell többé a sárban taposnunk és könnyebb lesz kihúzni a közötte ritkábban feltörő, megnyúlott gazt. (Használjuk minél vastagabban!)


4. Nyugodtan vessünk be fűmaggal a kerti utat


Ha kellően szélesre tervezzük és bevetjük fűvel, fűnyíróval is “művelni” tudjuk. Szépen mutatnak a kertben a fűvel bevetett “főútvonalak”. Emellett búvóhely lehet ez is a kertben élő rovaroknak is.

img_1016.JPG


5. A vízszintes mellett legyenek függőlegesek is a kertben


Legyen ez egy lazább lombkoronájú gyümölcsfa vagy valamilyen más objektum. A szemnek jól esik a sok vízszintes után valami függőleges, sokat dob a kert látványán és nem utolsó sorban, pihenő és kilátóhely a kertünkben szorgoskodó madaraknak.

img_1019.JPG


6. Végezetül a nagy “bio” klasszikus, a csalánlé


Csalánlevelet áztatással folyamatosan készítsünk, lehetőleg friss, még nem virágzó csalánból. Ellentétben a kémiai anyagokkal, ezt nem lehet túladagolni vagy eltúlozni a koncentrációt. A növények erősítésére, egészségük megőrzésére, folyamatosan használjuk. Kezdjük el palántakorban a csalánleves permetezést, így megelőzhetjük a növényi betegségek jó részét. 

img_1062.JPG


További tippek, trükkök élőben a Pillangókertben, a nyitott-és oktatókert programokon.
Érdeklődés és további információk:
https://www.facebook.com/oktatokert/

Szólj hozzá!

Címkék: trükkök tippek tanácsok biokert

Itt a virágzó, gyűjthető gyógynövények ideje

2016.06.12. 22:19 Horsolya

img_3324.JPG

Városlakóként csodálom és nagy becsben tartom a városon kívül felfedezett vadvirággal teli kaszálókat és réteket, de meg kell mondanom, hogy egyre ritkábban és egyre kevesebbet találok belőlük. A zöld gyepek, egyen parkok és lenyírt árokpartok hadat üzentek a szelíden ringatózó változatos bugájú füvekkel és a tarka-barka vadvirágokkal teli kaszálóknak és réteknek. Minden kerttulajdonos szemében ott látni őszinte rettegést: jaj mi lesz, ha olyan nagy a fű, hogy a fűnyíró már nem viszi majd el??? Hát igen, csak az a baj, hogy a 10 centisben legfeljebb a parlagfű vagy az a fránya kerekrepkény képes virágozni, más nemigen.

De akkor hol maradnak a fehérszirmú margaréták, a kékszínű zsályák, a sárga boglárkák, a lilás ördögszemek vagy a láthatatlanul is csodás, barnás-rózsaszínes bugájú füvek? Régen a hagyományos kaszálás és a szénagyűjtés ritmusa lehetővé tette, hogy a rétek növényei az életciklusuknak megfelelően szárba szökjenek, megnőjjenek, virágba boruljanak és elszórják a magjaikat a következő évre.
Úgy néz ki, hogy a kaszálás nélküli kényelem és a divat lassanként eltűnteti a virágos, élettel teli réteket.
Ha mégis rábukkanunk most, június közepén egy még le nem kaszált, virágokkal, méhekkel és pillangókkal teli rétre és akkora a szerencsénk, hogy ez az úttól, portól, egyéb szennyezéstől távol van, vegyük elő bátran a kosarunkat és a metszőollónkat, hiszen vannak a kezdők számára is jól felismerhető, biztonsággal szedhető gyógynövények:
Az egyik ilyen mindjárt a rétek, legelők leggyakoribb növénye a fehérszínű cickafark. Csodás növény!
img_3319.JPGÁltalában csoportosan találjuk, elszórva a fű között vagy az árokszéleken. A virágzó hajtásvéget óvatosan metsszük le, majd szárítsuk meg rekeszekben, árnyékos, jól szellőző helyen (sosem a tűző napon!). Többször forgassuk, ellenőrizzük, hogy tényleg egyenletesen szárad-e, majd ha kész, a szárított virágzatot papírdobozban tároljuk. Teája sok nehéz napon jól jöhet: 


Lehet, hogy az alábbi növényre sokan rácsodálkoznak , mondván, hogy jééé hát ezt ismerem, ez egy gaz! Minden árokparton van ilyen. Pedig ez is gyógynövény és nem is akármilyen, ahogyan a neve is mutatja ugyanis Orvosi somkórónak hívják.

img_3320.JPG

Virágzáskor gyűjtsük ezt is, ollóval levágva a virágzó hajtásvéget és szárítsuk meg. Erősíti az érfalakat, segít enyhíteni a viszeresek panaszait.


Most gyűjthetjük az álmatlanságot, depressziót enyhítő orbáncfüvet, hiszen most virágzik ez is.

260px-saint_johns_wart_flowers.jpg


Egyet viszont mindenképpen fogadjunk meg: bármelyik növényt gyűjtsük is, ne csak magunkra gondoljunk! Mindig hagyjunk ott virágzó növényeket a rovarok és a magok kedvéért, és soha még véletlenül se húzzuk ki tövestül! A növény teljes virágzásban úgysem fog meggyökeresedni a kertünkben, viszont ha szerencsénk van a jövő évben is megtaláljuk majd, ha újra felkeressük, ott a természetes élőhelyén.

Szólj hozzá!

Címkék: rét cickafark gyógynövény orbáncfű kaszáló orvosi somkóró gyógynövény szárítás

A fehér az fehér

2016.05.10. 19:40 Horsolya

Ha nem a kertben dolgozom, akkor házat újítok fel, benne többek között a jobb napokat is látott hajópadlót.

img_3032.JPGMár az első pillanatban feltűnt, hogy ennyire szúrágta deszkákat még nem is láttam soha, az egész csupa apró felszíni labirintus, szeszélyes kacskaringós sor-és mélységi minta, de tudtam azt is, hogy a kicserélését nem bírja el a költségvetés. Semmi gond, kiűzöm guttamási-i a szúgenerációk (száz)ezreit és lefestem fehérre a hajópadlót. A fehér hajópadló maga lesz a megvalósult álom: világosítja a teret és a vastag festékréteg jótékonyan eltakarja az évszázados szútevékenység áldásos eredményeit.

Jól hangzott a terv, egészen addig, míg az első lépéshez el nem hívtam egy parkettás mestert: a szegélyléc felszedéshez és a  lecsiszoláshoz. Előadtam neki a nagyszabású tervem, erre ő ennyit válaszolt: "Asszonyom, 43 éve űzöm az ipart, de jól sikerült fehér hajópadlót még nem láttam. Vagy felcsípi a festéket a lakk vagy az egész be fog sárgulni vagy mind a kettő. Csinálja csak nyugodtan, csak aztán nehogy a végén majd megint csiszolás legyen belőle...." Ennyi volt a biztatás tőle. Próbáltam még egy-két titkot kicsiholni belőle: ha mégis, akkor milyen festékkel meg lakkal érdemes? Milyen henger...stb.? De nem jutottunk előre. Arra, hogy najó, akkor majd utánanézek az interneten, csak sokat mondóan rám nézett, hogy "Na persze, biztos az interneten is meg lehet tanulni a szakmát...." Felcsiszolt aztán elment, ott hagyott még egy nagy adag leszabatlan szegélylécet a szoba közepén.

És akkor mostantól az internet és a saját tapasztalat a szakmáról:

  1. Bombabiztos szúölés: Nem tudom, hogy van-e ilyen. Az élet és a szúk döntik majd el. Kétfélét találtam a neten: létezik egy bio szúölő szer, nagyon szimpatikus, nagyon drága és nem találtam hozzá olyan felhasználói tapasztalatot, hogy egészen biztosan működik-e. Maradt a másik lehetőség: a Xylamon szúölő szer, kétszer, hengerrel. A széleit pedig ecsettel, jól átitattam az egész felcsiszolt padló felületet.
  2. Fehér szín: sima, oldószeres Trikolor fehérszínű kerítés festéket használtam, arra gondolva, hogyha kint a kerítésen jó, akkor bent a padlón is viszonylag ellenálló lesz. Kétszer kentem át, a széleit és a sarkokat szintén ecsettel (Miután külön-külön szálanként lefestettem előre a szegélyléceket és egy kedves barátommal precízen méretre vágva felszögeltük őket. Akinek nincs ilyen barátja, sürgősen szerezzen be egyet, mert különben az egész dolog esélytelen!) A padló gyönyörű vakító fehér lett, minden álmom teljesült: világos szoba, csodás fehér padló, szúk ha élnek még, halálra válva kucorognak a mélységben és lehet, hogy soha többé nem mernek majd feljönni.
  3. Besárgulás 1.: Megmondom őszintén, hogy egész idő alatt vártam rá, mert ezt a bizonyos besárgulást annyian emlegették, akiknek volt valamilyen közül a parkettához. Először azt gondoltam (néhai kémai faktosként), hogy biztosan a parkettában lévő egyik titkos összetevő fog alattomosan reakcióba lépni a fehér festékkel és a sárgulás az éj és a száradás leple alatt, orvul  fog majd bekövetkezni. Két nap múlva félve nyitottam be a házba, de a parketta még mindig csodás fehér színben ragyogott. 
  4. Lakkozás: előrebocsátom, hogy én még sosem láttam (egészen mostanáig) közelről parketta lakkot. Ki is hagytam volna az egészet, de valahogyan meg kell védeni a csodás fehér padlót, így ezt persze nem mertem megtenni. Megtanultam, hogy min. kétféle festék és lakk típus létezik: a vizes bázisú és az oldószeres (ezen belül is van többféle-fajta:((. Mivel én oldószeres festéket használtam, egyértelmű volt, hogy azonos bázisú lakkot kell használnom majd (hoppá a kémia tudás!!!). Azt gondolom, hogy ez eléggé fontos információ lehet, a festékek és lakkok világában, de a gyártók nem így! Az OBI-ban (két eladó+én) húsz perces olvasgatás következett a 4-es betűméretű szlovák, szlovén, lengyel, román szövegek alatt, míg a szerényen meglapuló magyarkát megtaláltuk. Na most az, hogy oldószeres vagy vizes bázisú még ilyenkor sincs rajta egyértelműen, viszont vannak rá utaló jelek. Csak ki kell tudni olvasni ezekből és vinni kell az olvasó szemüveget! Én végül is egy Sadolin típusú, színtelen, magasfényű parketta lakkot vettem. Ha már ennyit dolgozunk vele, hadd ragyogjon az egész!
  5. Besárgulás 2.: Amikor már kinyitottam a lakkos dobozt, gyanús volt, hogy most jön a neheze és lehetséges, hogy az  eredmény nem lesz teljesen hófehér? De arra gondoltam a színtelen az színtelen, felkenjük aztán majd a száradás rejtélyes folyamata elveszi azt a sárgás-barnás színét, ami már a kinyitáskor is eléggé feltűnő és a fehérre festett padlón remekül érvényesül. Rájöttem arra is, hogy bár az ember szeretné vastagon, földrengés biztosra lakkozni a padlóját, de ezt a késztetést le kell győznie. A szabály: vékonyan és többször! mert így szebben meg lehet csinálni. De fájdalom, ez a taktika sem segített a ronda sárgás  színen, ami felé haladtunk: a gyönyörű fehér padló és én. Egy egész napig a parkettás "én megmondtam előre!" arca lebegett előttem és csak arra tudtam gondolni, hogy bár a mesterember nem nyelvész, de ez nem besárgul, hanem mivel sárga az átlátszó lakk színe, egészen egyszerűen megfogja és átszínezi a felületét!!!! Ha ezt valaki nekem értelmesen elmagyarázta volna előre, akkor addig keresek, amíg fehér padlóra való, egészen biztosan színtelen lakkot nem találok. De most már mindegy!

img_3035.JPG

6. Antikolt vagy hófehér???: egyértelmű, hogy az antikolt szót a barátaim találták ki biztatásul a ronda helyett, amikor látták, hogy mennyire el vagyok keseredve. Nekem viszont nem antikolt, hanem olyan fehér kell, mint a festés előtt volt. És ekkor hirtelen megvilágosodtam. Előttem állt a fehér festék maradék és a lakkos doboz. Azonos bázisú anyagok, muszáj, hogy jól keveredjenek! Nincsen veszteni valóm! Összeöntöttem a lakkot és a fehér festéket és megráztam. Elkeveredtek:) Átkentem a padlómat,  csillogó HÓFEHÉR LETT!!!!!

Most még szárad, de érzem, hogy én nyertem:))))!!!!!

img_3042.JPG

 

Szólj hozzá!

Címkék: henger lakkozás hajópadló festés besárgul fehér hajópadló

Öko gyep

2016.04.21. 21:10 Horsolya

img_0130.JPG

Számomra a szép gyep biztosan nem az angol típusú smaragd zöld, minden-szála-egyforma fajta. Az egy nap alatt gyepszőnyeg csíkokkal sűrűn leterített “fast”-füvesítés pedig végleg nem az. Ezért aztán évről-évre meglepődöm rajta, hogy minden későbbi megpróbáltatása ellenére még mindig mekkora a rajongó tábora a garantáltan pitypang és minden más “giz-gaz”mentesített, állandóan öntözendő, de mégis kisárguló, hálátlan fűrengetegnek.
Lehet, hogy nehéz munka lesz, de megpróbálom növelni a gyepellenes tábor önbizalmát a saját tapasztalataimmal e téren.
Be kell ismernem, hogy jó néhány éve én is hittem abban, hogy minden valamire való családi ház udvarának gyeppel kell rendelkeznie,
a) mert gyorsan megvagyunk vele, aztán csak nő,
b) mert fenntartani egyszerű és problémamentes (csak nyírni kell, de ez ugyebár férfi munka),
c) meg hogy hasznos is, mert legalább lesz hol játszania a gyereknek.

A végével kezdem: a gyerek (és ha van ugyebár a kutya) legtöbbször a szomszédban, vagy éppen, hogy nem a gyepen akar játszani. Nem olcsó és egyáltalán nem egyszerű egy homogén, nem a mi éghajlatunkhoz passzoló gyepet fenntartani és ha tényleg hosszú távban gondolkodunk, bizony a telepítése sem olyan egyszerű és pláne nem könnyű feladat.
A rendkívűl látványos, de egyáltalán nem olcsó gyepszőnyeggel a legnagyobb probléma, hogy tényleg szőnyegként viselkedik és csak a legritkább és legszerencsésebb esetben lép szorosabb kapcsolatba az alatta (remélhetőleg szakszerűen) előkészített talajjal. A szerencsétlenebb szituáció az, hogy a leterítést követő, a mi viszonyaink között megszokott több hetes hőségben a szerencsétlen fűszálak a keskeny talajcsíkocskában pillanatok alatt kiszáradnak és sűrű zöld helyett ritkás-sárga színt vesznek fel. Kitartás és áldozatos öntözés kell ahhoz, hogy az effajta módon telepített gyepszőnyeg tényleg szerves részévé váljon környezetünknek.


A klasszikus módon telepített, vetett gyep az első évben látszólag egységes, szép zöld felülettel örvendezteti meg azt a szerencsést, aki egész nyáron öntözgeti és nyírogatja. Az első igazságtalanság a következő évben éri a gyep-gazdát, ugyanis mindenféle nemkívánatos jövevények kezdenek kihajtani az előző évben odafújt magvakból. Ebben is élen jár mindenki nagy kedvence: a pongyola pitypang vagy Taraxacum officinale (megjegyzem egyébként rendkívűl hasznos, sokoldalú növény:)). A lelkesebbje ilyenkor felveszi a kesztyűt és vagy kézi erővel vagy a kémia csodálatos vívmányait felhasználva irtani kezdi. Aztán a lelkesedés fogyatkozik és általában a pitypang győz. Főleg, ha további támogatók érkeznek a rendkívűl szapora kis lilácska kerek repkények, kecses kis pásztortáskák vagy a szétterülő útifüvek személyében.
Harmadik évben a gyep, lassanként olyanná változik, amilyennek normális esetben lennie kellene: messziről szemlélve talán homogén, de közelről sokféle növény életterévé, amelyek a nyírás gyakoriságától és az egyéb adottságoktól függően hódítják vissza a saját életterüket. Ha virágoznak, megjelennek rajtuk a méhecskék, a lepkék, meg számtalan rovar és a gyep egy gyönyörűen pompázó, élő szőnyeggé változik. Legalábbis az én szememben.

Ha merészebbek vagyunk és vannak emlékeink gyermekkorunk margarétás- búzavirágos-pipacsos-boglárkás rétjeiről, akkor következő évben tovább fejleszthetjük tűrőképességünket. Ne vágjuk le hetente a füvet! A réti növények nem tűrik a gyakori nyírást, több időre van szükségük, míg megnőnek, virágba borulnak majd elvetik a magjaikat az elkövetkezendő évekre.
Hagyományosan a réteket persze kaszálják, miután derékig megnőttek (egyszer május végén vagy júniusban, majd a csapadék mennyiségétől függően még vagy kétszer a nyár folyamán). Rétet kaszálni nem egyszerű, viszont a szélben hullámzó füvek és virágok csodás látványa segíthet az elszántság növelésében.

Nálam ez a harmadik év, hogy nem kezdjük el lázasan nyírni már áprilisban a füvet, hanem türelmesen várunk és örülünk minden új és régi jövevénynek: a két éve betelepített és azóta szaporodó margitvirágnak (margaréta), a sötétkék mezei zsályáknak, a rózsaszínű csillagfürtnek, a fehér cickafarknak (amelynek a virágját gyűjteni is lehet mert gyógynövény) a sárga orvosi somkórónak (szintén!) és az évről évre érkező, megannyi új jövevénynek.

orsi_kertje-007-img_1550.jpg

Egyetlen ösvényt vágunk csupán, ami felfedezésre hívogatva kanyarog be a fák közé. Júniusban aztán néhány reggelt szánok rá és lesarlózom az egészet. A terület nem túl nagy, nem is túl kicsi, a kaszát még nem mertem kipróbálni, mert első látásra kissé barátságtalannak tűnik, a sarló viszont remekül izmosítja az ezidáig nem nagyon létezett alkar izmaimat. Ezek a hagyományos formái a fűvágásnak sokkal kíméletesebbek a növényhez, nem vágják le egészen a talaj szintjéig a szárakat és hagyják szépen kiperegni a magokat, hogy azok a következő évben is kikelhessenek. A levágott füvet persze össze is kell gyűjteni, aztán ha nincsenek állataink, amik megegyék, mehet a komposztra. A mi udvarunk első része így lett rét, a hátsó ágyások körüli pedig maradt nyírott “gyep”.

orsi_kertje-149-img_2243.jpg

Csak még egy utolsó jó tanács, aki ezután is a jól nyírt, zöld felületre esküsznek. Ne kövessük el azt a hibát, hogy engedve a kényelmességnek, fűgyűjtő nélkül nyírjuk a füvet. A lenyírt, összemetélt fű a tévhitekkel ellentétben nem tesz jót a fűnek, nem bomlik le, sőt hosszú távon sűrű szövedéket alkot, magában tartja a nedvességet, akár a szivacs és kiválóan előkészíti a terepet a mohafélék megtelepedésének, amik aztán néhány év alatt teljességgel birtokba veszik a gyepet.
Az összegyűjtött füvet többféle dologra is használhatjuk: betehetjük a komposztálóba és remek komposzt lesz belőle, de ha van egy kis konyhakertünk, terítsük az ágyásokra, a kikelt növényeink köré. A levágott fű árnyékolja a talajt, hosszabb ideig benntartja a nedvességet a talajban, és ha nem is akadályozza meg ugyan a gazosodást, rábírja a nemkívánatos növénykéket, hogy hosszabb-gyengébb szárakat növesszenek, így aztán könnyebb lesz kihúzkodni őket.


Ime egy  kép a levágott fűvel mulcsozott ágyásaimról:
img_2977.JPG

Szólj hozzá!

Címkék: rét gyep mulcs

Első spenótom az idén

2016.04.09. 12:31 Horsolya

img_2970.JPG

Tudom, kétféle iskolai menzán felnövekedett ember van: aki mindezek ellenére imádja a spenótot és aki örökre, őszintén viszolyog tőle. Hálás vagyok a sorsnak, hogy én még mindig az első fajtához tartozom: minden formájában rajongok érte. De a legislegislegigazibb az anyukám-féle: fokhagymás, tejben áztatott zsemlés, tükörtojásos, nyami:)))

A spenótot nagyon szeretem termeszteni is, nem bonyolult növény, csak néhány dologra kell odafigyelni. A mostani a képen egy őszi vetés, matador fajta "eredménye" látható. Ősszel vetve szabad földben áttelelt és mostanra csodálatos, zsebkendőnyi leveleket növesztett.

A spenótot a mi időjárási lehetőségeinket figyelembe véve kétszer érdemes igazán vetni: ősszel és kora tavasszal. Vannak évek, amikor már az augusztus 20-i tűzijátékkal elkezdődik az "ősz", lehűl és esősre fordul az idő. Ez a spenót kedvenc időszaka. Ekkor kell hip-hop, a lehető leggyorsabban elvetni. Ha teleltetni is akarjuk, akkori a későbbi vetés a jobb: valamikor október környékén.

A másik fontos hír, hogy ami a spenótra nézve nem túl hízelgő, hogy sajna talajszipolyozó növény. Ez a kis genetikai rendellenessége bár nem vet rá túl jó fényt, csupán annyit jelent, hogy tápanyagban gazdag talajba kell vetni illetve a kiszedése után a felvett tápanyagot vissza kell pótolni (például jó sok kerti komposzttal vagy a lerakatokban található komposztált marhatrágyával).

Ha a telet nem rögtön a nyár követi, akkor sikeres lesz a kora tavaszi vetés is (minél korábban annál jobb). Március elején vetjük, áprilisban már biztosan szedhetjük róla a zsenge, zöld leveleket. Azt, hogy túlságosan melege van, a spenót úgy jelzi, hogy buján burjánzó, bodros zöld  levelek helyett, minden egyes tövecske szárat növeszt, virágzik és "magba megy". Vannak persze praktikák, amivel lehet próbálkozni, hogy eltérítsük ettől: ez az öntözés és a magszárak kitördelése, de ha a meleg tartósan megmarad, akkor a spenótunkat nem nagyon fogjuk jobb belátásra bírni. Mehet a tyúkoknak az egész. (Tiszta szerencse, hogy az ő őszinte spenót-imádatukat nem ronthatja el semmi.)

A spenót a vetésforgóban igazi elővetemény. Ha a spenótos ágyást felszámoljuk és előkészítjük egy újabb növénynek, érdemes utána alacsonyabb tápanyagigényűt vagy nitrogén megkötő pillangóst vetni: én például, ha a matadoromat kiszedtem, babot vetek majd utána (sárga hüvelyű "guggon ülőt".)

Szólj hozzá!

Címkék: spenót matador talajszipolyozó elővetemény áttelelő

Itt a csalánszüret ideje

2016.04.06. 10:07 Horsolya

img_2968.JPG

Sok olyan gyógynövény van, amelyeknél a friss hajtásokban koncentrálódik a hatóanyag, ezért ezeket még az első virágzás előtt érdemes begyűjteni. Ilyen a csalán is.

Köszönhetően az áprilisi nyárnak villámgyorsan megnőttek a friss hajtások, ideje őket levágni és feldolgozni. A csalán hajtások gyűjtése nem annyira bonyolult, mint amennyire elszántságot (vagy kertészkesztyűt igénylő) dolog. Fogunk egy kosarat, meg egy metszőollót és türelmesen lemetszegetjük a szép, friss hajtásokat.

Az én trükköm, hogy a felső levelesebb részt és a hajtásvéget külön gyűjtöm teának, de egy következő mozdulattal teljesen visszavágom a növényt a tövéig. A leveles szárakat beáztatom az öntözővizes edénybe. A mindent átható illat mutatja majd, mikortól érdemes öntözni vele:) Én ettől kezdve ezzel öntözöm a palántákat és az összes többi növényemet is. 

 

DSC_0110.jpg

A visszavágással egyszersmind megújítjuk a csalántövet, arra kényszerítjük, hogy újra hajtani kezdjen, így újabb friss hajtásokat nyerünk majd néhány héten belül.

Teának én csak az első tavaszi (a legerőteljesebb) adagot gyűjtöm, de öntözéshez a következő generációkat is nyugodtan használhatjuk. A friss leveleket és hajtásvégeket óvatosan lemosom, lecsepegtetem, ha kell tovább darabolom és levegős helyen (nem tűző napon!) megszárítom. A bedobozoláskor fontos ráírni a gyűjtés évét és például a tavaszi tisztítókúrához elhasználni a tavalyit. A teakészítéshez és a kúrához mindenkinek szívből ajánlom Gyuri bácsi tanácsait.

 

Szólj hozzá!

Címkék: csalán csalántea tisztító kúra öntözés csalánlével

Tyúkok eldöntötték: szétnéznek a birtokon

2016.04.04. 21:30 Horsolya

2_9tyukeszek2.JPG

Még az ősszel történt, hogy három évnyi biztonságos kerítéshasználat után (tyúkok bent-én kint), úgy döntöttem végleg megbízom bennük és kibővítem az udvarukat.Hozzá is kerekítettem egy csinos, vadregényes részt a fennhatóságuk alatt állóhoz csupán egy méter magas, könnyed kis kerítéssel és vágtam egy átjárót a régire (duplán megerősített cirka 195 magas), hogy hadd kalandozzanak kedvükre a csalitosban.

Igazán boldognak és elégedettnek látszottak a bővítéssel, attól fogva szinte nem is használták a régi udvarukat. Reggel, amint egymás után kisorjáztak az óljukból, egész napra bevették magukat a bokrosba, csakis enni és inni jöttek elő, mert én továbbra is ragaszkodtam a megszokott rendhez: az etető meg az itató álljon csak az eredeti helyen. 

img_2942.jpg

Tavasszal úgy egy hete, amikor délután hazaszaladtam valamiért, arra figyeltem fel, hogy az egyik fehér tyúk kint peckezik az udvarban, kivülről párhuzamosan a kerítéssel, hanyagul tudatva a bent lévőkkel: ugyan van itt kutya, meg kerítés, meg mindenféle szabály, de én azért kint vagyok....

Kétségbeesetten keresgéltem, hogy hol lyukadhatott ki a kerítés és jött elő a fehér dög. Naná, hogy rohannom kellett volna tovább és most tessék, vigyázhatok, hogy csak nehogy hirtelen mozdulatot tegyek és megijesszem szegényt. Türelem, nagy levegő, meggyőzés és extra mag-szórás segített: a tyúk a nyitott ajtón át nagy kegyesen visszakormányozta magát a többiekhez... és persze elmesélte nekik, hogy na jó, most az egyszer az okos tyúk enged....!

Aztán napokig nem történt semmi rendkívüli, tyúkok bent, én és kutya kint, időnként morog és megugat. Mígnem egy szép napsütéses napon tisztes tyúklátótávolságon kívülről arra leszek figyelmes, hogy a fehér tyúk egy elegáns szárnylendítéssel fent terem a kerítés tetején. Hinta erre- hinta arra, szétnéz, nincs senki...így kecsesen kihuppan az udvarra. A többiek persze figyelik. 

Jól van, gondoltam, ha nincs lyuk, csak szándékos elkövetés, akkor ha megtalál a kutya az a te bajon lesz, majd visszamész, ahogy tudsz vagy ahogy kijöttél. Végre Pannika is felfigyel arra, hogy az ő udvarán történik valami rendkívüli és (ugyan nem eltúlozva a tempót) odarohan, a tyúk pedig mint egy fehér hópihe (na jó, egy kövér) visszalibben a kerítésen, a túloldalról elégedettem vigyorog, majd eltűnik a bokrok alatt.

A tyúk expedíció ma érte el a tetőfokot. A férjem délután egyszer csak hív: "Te, az összes tyúk kint van az udvarban!" Erre én: "Csald el gyorsan a kutyát, nehogy bántsa őket!" Majd ő: "De hát a kutya egész nap velük volt!"

Ezek után joggal bíztam benne, hogy a fehér tyúkprofesszor azt is megtanította nekik, hogyan kell hazamenni sötétedésre. Mit mondjak? 70-30% nem olyan rossz arány. Szürkületkor hét tyúk az ólban is volt, a nyolcadik viszont úgy döntött ő mostantól a garázsban alszik majd, és ahogy észrevett még jobban iparkodott megvalósítani ezt a tervét (úgy húztam ki az utolsó pillanatban egy doboz alól). A két legkövérebb fekete-fehér pöttyös pedig elégedetten egyensúlyozott a kerti padunk támláján, szerencsére már félálomban, így remélhetőleg nem is emlékeznek majd rá, hogy egyszer kint jártak és majdnem ott is aludtak a birtokon.

Mindenesetre az átjárót befalaztam (helyesebben: tyúkdrótoztam), a bizalom megszűnt és egy kiadós kerítés magasítás nélkül nem is fog visszatérni egyhamar.

tyukoldalrol2.JPG

2 komment

Címkék: tyúk szökés repül felfedező tyúkudvar

Szeressük az árokpartokat!!!

2016.03.07. 18:07 Horsolya

img_2761.JPG

Az új birtokom legszebb része a most, kora tavasszal a két domb között üdén csörgedező patak, az öreg terméskő híddal és a körös-körül frissen zöldülő  kora tavaszi árokparttal. Zsombi fiam szerint pont olyan mint a Gyűrűk urában a megye. És ez nagy dicséret! Ez a gyönyörű látvány el is indította a fantáziám egy természetes, dús, vízparti növényvilág kialakításáról, ami önmagában is egy valódi ökológiai csoda.

Vannak növények, amik maguktól megtelepszenek az árok vagy patak partokon, de persze finoman befolyásolni is lehet, hogy látványos, sokszínű vízpartunk legyen. Az árok partok betelepítése összetett feladat, vannak olyan vízkedvelő növények, amelyek állandó nedvességet, vizes területet igényelnek, de vannak olyanok is, amik a szárazon, árnyékban vagy félárnyékban érzik jól magukat, a párásabb, nedves helyen. Fontos felmérni a telepítés előtt, hogy a patakunknak állandó vagy időszakos-e a vízhozama.

Újsütetű tulajdonosként úgy döntöttem, hogy ebben az évben megfigyelem, mekkora az én kis patakom vízhozama, átfolyási sebessége, és majd csak ezután, jövőre kezdem vízben élő növényekkel betelepíteni.

fuzfa_novenyek.jpg

A patak parti növényvilág kialakítása viszont legalább ennyire izgalmas feladat. Általában buja, dús vegetáció jellemzi, így kertünk látványos része lehet. Fontosnak tartom viszont, hogy ha szeretnénk is néhány dísznövényt becsempészni, hagyjunk helyet és teret a természetesen előforduló növényeknek! Próbáljuk meg türelemmel és szeretettel alakítgatni, hogy része legyen a természetes összképnek. Ha például méreteiket figyelembe véve , lépcsőzetesen alakítjuk ki a növényeket, akkor látványukban több szögből vagy távolról is egyszerre gyönyörködhetünk. A parti zóna szélén, a pataktól legtávolabb eső részein először az alacsonyabb növésű növényeket használjuk, mint például a saláta boglárka, az árvacsalán- és gólyaorr félék, a vérehulló fecskefű, vagy például édesanyám egyik kedvence a kora tavasszal virító, szívvidító napsárga martilapu.

martilapu.jpg

Közepes és magas növésű parti növények lehetnek a csalán, a fekete nadálytő, a magasabb növésű boglárka félék, a látványos sásliliomok (ha természetes hatású patakpartot akarunk, akkor a visszafogottabb fajtákat javaslom), a lilás virágú réti füzény, a kecses macskagyökér, robosztus méretű angelika vagy a könnyedebb turbolya félék.

Én feltétlenül a természetes hatás híve vagyok, így a virágzó növények közül a visszafogottabb színűeket szeretem, a fehéreket, sárgákat, halvány zöldeseket, de emellett vannak növények, amik nemcsak a virágukkal, hanem a leveleik formájával és színeivel díszítenek. A frissen telepített patakpart két-három éven belül lesz gyönyörű buja, ha az elültetett növények elterjednek, természetes hatású foltokat, nagyobb telepeket képeznek.

A lágyszárú növények közé, ha még nincsenek, mindenképpen ültessünk fákat is! A vízpartról mindenkinek eszébe jutnak a fűzek. Könnyen megerednek és gyorsan nőnek, hamar benépesítik a patakpartot. Az én patakomat elöregedett szilvafa sor szegélyezi. Mielőtt majd végleg kivágnám őket, már most elkezdtem fiatal fákkal pótolni a majdani elvesztésüket. Emellett mindenképpen szeretnék fűzféléket is ültetni, leginkább cserje méretűeket a vesszőjükért és néhányat a kora tavasszal virító barkájáért. Amint a növényzet benépesíti az árokpartot, szinte észrevétlenül beköltöznek azok az állatok is, amik itt érzik jól magukat.

A patakokról és csatorna partokról az is eszembe jutott, amit évek óta látok a kertvárosi, családi házakkal övezett másik lakóhelyemen: hogy a közös árokpartok, inkább afféle sorscsapást, helyenként ingyenes komposzt vagy szemét (!) lerakó helyet:((( jelentenek, mintsem, hogy ökológia varázslatot látnák benne az ott lakók.

Minden tavasszal végignézem, ahogy  újabb és újabb, szebbnél szebb vízparti növény fajok tűnnek fel, életre kell az árokpart, hogy aztán a teljes virágzásban a közterület fenntartók egyetlen tarvágássál eltűntessék a rózsaszínben pompázó virágkákát, az apró fehér virágú vízi hídőrt, a sárga boglárkát és a gyógyító fekete nadálytövet. Persze tudom, a feladat: tisztán tartani az árkokat! Többször gondoltam már, arra, hogyha írnék egy levelet a megfelelő helyre és leírnám, hogy az árokpart maga a nagy lehetőség, közös kincs nem pedig pontenciális dugulásforrás, talán megmenthetném ezeket a növényeket és akkor mindenki gyönyörködhetne bennük meg a vizet kedvelő állatokban is, tavasszal a fészkelő helyet kereső vadkacsákban, nyáron a köveken napozó kecskebékákban és a fürge vízi siklóban vagy a rezzenéstelenül ácsorgó szürke gémben. De aztán mégsem teszem...

Lehet, hogy a másik végén kellene elkezdeni. Talán az árokpart mellett lakókkal kellene megismertetni, hogy mekkora kincs is van a kerítésük külső oldalán. Furcsa emberek vagyunk, ha a kerítésünkön kívül esik valami, akkor az sokszor már nem is érték, csak plusz munkát jelentő probléma forrás. És az élesen zúgó motoros fűkaszák egy délután letarolják azokat a növényeket, amikért ha például az udvarunkba kerti tavat építtetünk, súlyos összegeket is hajlandók vagyunk kifizetni a tóépítőnek. 

Szerintem örökbe kellene fogadnunk az árokpartokat, mindenki gyönyörűségére tisztán tartanunk, védeni az ott kialakuló életközösséget, gyönyörködni bennük és szeretni őket. 

arokpart.jpg

 

Szólj hozzá!

Címkék: vizes élőhely árokpart patakpart

10 tanács a palánta neveléshez

2016.02.19. 14:34 Horsolya

Ilyenkor már mindenkiben tetőfokára hág az elfojtott kertimádat, a boltokat elönti a vetőmag özön és hajrá, az ember lánya a legnaposabb ablakában boldogan nekilát palántát nevelni. Igazán sajnálom:((( de az én tapasztalataim azt mutatják, hogy érdemes még várni egy kicsit, hiszen számoljunk csak visszafelé! A legtöbb palántaféle kiültetési ideje május eleje-közepe-vége, ha biztosra akarunk menni és nem bízunk még 100%-ig a globális felmelegedésben. Ez azt jelenti, hogy amit most elvetünk 10 nap- két hét alatt kikel, kezdetben reményteljesen növekszik, de aztán még majd egy hónapot nyurgul az ablakban és a végén kidől vagy kiültetésre alkalmatlan növényszövevénnyé válik.

Szóval az első jó tanács: még egy kis türelem, tervezgetés, magbeszerzés, de a májusi palánták vetése ráér március közepén. Addig is, ha szép az idő lehet kezdeni az előveteményekkel a kertészkedést.

paradicsom_palanta.jpgA második: A szobai, rendszerint túl meleg, nem egyenletes napsütéssel ellátott helyek hosszú távon nem alkalmasak a palánta nevelésre. Ha valaki mindenképpen meg szeretné próbálni, akkor inkább a nem agyonfűtött, üvegezett verandán vagy a szép, napos lépcsőházban kísérletezzen.

Harmadik: kezdetnek nagyon hasznosak az ún. ültetőládák, érdemes ilyeneket beszerezni, mivel több évig is lehet használni őket. Először is az ültetőládába egyenletesen el lehet oszlatni a palánta földet, egyenletesen lehet vetni a magot, ha ügyesek vagyunk és öntözni a kis növényeket. Ha rendesen feltöltöttük, akkor a láda széle nem árnyékolja úgy le a növénykéket, mint sok esetben tapasztaljuk ezt a cserépbe vetésnél. Emellett az ültetőládákat könnyű mozgatni, ha át kell pl. napfényesebb helyre/árnyékba vagy később szabad levegőre telepíteni őket, szemben a csak külön-külön mozgatható cserepekkel.

img_1957.jpg

Negyedik: a palánta földjénél a legfontosabb szempont, hogy megfelelően morzsalékos legyen, sose álljon össze áthatolhatatlan sziklatömbbé. Ezt többféleképpen is elérhetjük. Vehetünk készen palánta földet. Sajnos azonban az utóbbi időben nagyon különböző a palántaföldek minősége, nem akarok általánosítani, mert biztos vannak kivételek, de túlságosan tőzegesek és előre bekeverik őket műtrágyával. A műtrágya használata nemcsak, hogy nem fér össze a bio szemlélettel, de ha helyes arányú földkeveréket állítunk össze, akkor tökéletesen szükségtelen!!! Mindig olvassuk el, ha kinéztünk egy földkeveréket, hogy mit írtak a hátuljára és ha egy mini Mengyelejev-mutáció van rajta, akkor ne vegyük meg!

Szerintem a jó földkeverék így néz ki: kerti komposzt (nem lehet túl adagolni, annyi amennyi csak van!) átválogatva vagy átszitálva a nagyobb darabok miatt, nyugodtan bele lehet keverni a tavalyi palántaföldet, ha az már jó minőségű volt, hozzászitált alginitet a jó ásványi anyag ellátottság és a talajszerkezet miatt. Morzsolgassuk, kevergessük a kezünkkel, ha nekünk jól esik benne turkálni, akkor jól fogják érezni magukat benne a növények.

Ötödik: a magvetés az apróbb magok esetében mindig sűrű lesz, így később egyelni kell, mert különben nem fognak szépen nőni a növények, ráadásul a túlságosan sűrű palánta-dzsungel fogékonyabb lesz a fertőzésekre. Lehet (már több helyen kapható is) vetőmag szalagot készíteni: a vékony (természetes anyagú!) csomagoló papír csíkra háztartási keményítőből készített ragasztóval, megfelelő tőtávolságra a magokat egyesével felragasztani. Jó kis móka ez, hosszú téli estékre. Ha nem szeretnénk ezzel bíbelődni, akkor próbáljuk meg nagyon türelmesen, egyesével vetni a magokat!

kert_hoffmann4.jpgHatodik: léteznek még különböző nagyságú palántázó cserepek is. Az én eddigi praxisomban a leghasznosabbak a kisméretű, tálcaszerűen kialakítottak voltak. A legkisebb méretűekbe akár közvetlenül is lehet vetni a magot vagy a már kikelt növénykéket átültetni, amikor muszáj már az ültetőtálcából szétültetni őket. Fontos szabály, hogy nem szabad elsőre túl nagy méretűt használni, mert a kikelő palánta-növénykének nagy erőfeszítésébe kerülne az aránytalan földtömeget átszőnie. Csakis lépésről-lépésre szabad haladni a méretekben!

Hetedik: ha már saját palántát nevelek, akkor legyen olyan a növény, ami mag korában sem találkozott semmiféle méreggel. Ennek pedig a záloga, hogy olvassuk el, mi áll a zacskón, és ha azt látjuk, hogy a mag csávázott (kötelezően fel vannak tűntetve a csávázószerek), inkább ne vegyük meg. Én még soha, de soha nem tapasztaltam, hogy a csávázatlan magok rosszabbul keltek volna, vagy hogy a későbbiekben valamilyen betegség támadta volna meg a növényt.

Nyolcadik: táblácskákra felírni alkoholos filccel, hogy hova mit vetettünk! Én már többször voltam nagyon biztos benne, hogy simán megjegyeztem mit hova vetettem, két egész nap múlváig.  Különösképpen ha fontos nekünk, hogy pl. melyik tálcában melyik fajta paradicsom palánta fejlődik, írjuk csak szépen oda a sor végére, hogy milyen magot vetettünk.

IMG_3703.jpgKilencedik: öntözés!!! Ha eltökéltük magunkat, hogy palántát fogunk nevelni, akkor fájdalom(!) ezzel bizony naponta foglalkozni kell. Először bemelegítésképpen: soha nem hagyhatjuk kiszáradni a magvetést, a földnek folyamatosan nedvesnek (de nem tocsogósan mocsarasnak!!!) kell lennie. Erről jut eszembe, hogy a lépcsőházi palánta aktivistáknak a felesleges, kifolyó víz felfogásáról is gondoskodnia kell vagy egyszerűen két hónapra átvenni a takarítást az emeleten ;)

Később persze a kikelő növényeket is folyamatosan öntöznünk kell, lágy esőztetéssel (olyan kannából amin a rózsa rajta van). A víz hőmérsékletének meg kell egyeznie annak a helynek a hőmérsékletével, ahol a palánták vannak. Célszerű tehát egy nagy edényt mindig után töltve az öntözések után, befogni erre a célra. Én a kezdetektől áztatok be csalánt is az öntözővízbe (sok sikert és türelmes szomszédokat  a lépcsőházas kertészeknek :))) és ennek a levével öntözöm a növényeket,  immunerősítőnek és fertőzés távol tartónak  csodálatosan bevált.DSC_0110.jpg

Tizedik: a szellőztetés. Az erős napsütéstől túlhevült verandákat, üvegházakat szellőztetni kell, ha nem akarjuk, hogy a palántáink hőgutában szenvedjenek. Reggel kinyit - este becsuk, főleg ha az éjszaka még túl hideg!

Lehet, hogy  leírva soknak tűnik a jó tanács, de igazából minden fáradtságot megér, ahogyan napról-napra növekszenek, fejlődnek a saját kis növényeink, nem beszélve arról, amikor egész nyáron át a végleges helyükön, a kertünkben díszlenek!

2 komment

Címkék: műtrágya palánta nevelés csávázás ültető tálca

Bemelegítés nélkül

2016.02.07. 15:55 Horsolya

agyasok.jpg
A februári kertészkedést a lelkem mélyén egyfajta bónusznak tekintem, aminek mindenféle kötelezettség nélkül, felhőtlenül lehet örülni, mert vagy bejön vagy nem. Összehasonlítva példának okáért a májusival, amikor ez ember lányát már egyfajta belső kényszer űzi, hogy gyerünk-gyerünk ültessünk, kapáljunk, gazoljunk, öntözzünk, mert nyakunkon a kertszezon.
Szóval a februári nálam rendszerint úgy indul, hogy csak kinézek egy kicsit hátra…aztán megérzem azt a bizonyos “tavasz szagot” és azonnal kint ragadok.
Most is ez történt szóról-szóra. Először csak körülnéztem egy kicsit a kertben, aztán szedtem egy kis tyúkhúrt a tyúkoknak. Kapával.

Aztán arra gondoltam, hogy na jó, annyival is előrébb vagyok, ha kitakarítom az üvegházat, kihordom a régi földet és előkészítem polcokat meg az ültető ládákat. És még összekeverem a palántaföldet a most hozott alginittal.

uveghaz.jpg

De akkor talán tehetnék már hozzá egy kis komposztot is.

Végül is a tavalyi komposzt halmot téli dzsekiben is át lehet forgatni.

Nem kell ahhoz feltétlenül 20 fok meleg. Kardio vasvillával: hát-has-bicepsz.


Átraktam az egészet. Hihetetlen, hogy ez a hegy egy év alatt gyűlt össze!
Alig vártam, hogy leérjek az aljára. A kincs, a csodás érett komposzt az ott van, legislegalul. Csináltam belőle egy szép, nagy halmot a palántáknak, a maradékot pedig kihordtam az ágyásokra, a kertbe.

img_2939.jpg

A palánták nevelése az üvegházamban, nem fűthető révén, csak március második felében kezdődik. Szeretem ezt az időzítést, a család összes tagja már pont megunja a korai salátákat, spenótot, borsót, én meg a szedést, mire ki leheuveghazt ültetni a helyükre az új zöld növényeket május közepén. Ha mégis lecsapnának a fagyosok, akkor még marad is egy adag palánta a következő, második körre.
Biztos, hogy összességében nem jó, hogy ilyen rövidek lettek a telek, de így nem kell félnünk egy korai kert-kísérlettől. Ha lesz még tartós márciusi fagy, akkor sajnos kifagy, de ha nem, akkor zöldellni fog a korán vetett saláta, rukkola, spenót és borsó.
Így aztán ez lett a hétvége eredménye: kézzel és kapával frissen elmorzsolt tavasz-szagú ágyások, elvetve több sor levélsaláta, korai borsó és spenót.


No meg a sok friss zöldtől és cserebogár pajortól mosolygó tyúkok.

img_2942.jpg

Szólhatna már végre nekik is valaki, hogy itt a TAVASZ! (Akár lehetne újra tojni is!)

 

4 komment

Címkék: komposzt kora tavasz korai borsó alginit

Kevesebb munka-sok kert

2016.01.15. 15:24 Horsolya

orsi_kertje-090-img_1861.jpgMeg kell mondanom, hogy nekem nincs bajom a fizikai munkával, kifejezetten imádok pl. ásni vagy földet talicskával hordani, a kertem tulajdonképpen az én kondibérletem. Vitán felül a kertészkedés vegytiszta fizikai élvezet: mozgás, természet, izomláz, derékfájás, napfény és jó levegő.  

Mégis van abban valami, hogy lehet nagyon sok, és kevesebb munkával is kertészkedni. Szerintem megoldás kulcsa az állandóság. Az, hogy a kertünk egy jól felépített ökológiai rendszer-e, ahol megvannak az állandó és az évről-évre változó részek valamint, hogy ezek egy jól működő egyensúlyt teremtenek-e.

Egy jól megtervezett, megfelelő arányban állandó és dinamikusan változó elemekből kialakított, rendszerszemléletben működő kert, a megépítésekor ugyan több befektetést és fáradtságot jelent, de ez később bőségesen megtérül, azaz a fenntartása már egyszerűbb lesz.

Hogy hogyan? Íme így:

Kevesebb ásás

IMG_3285.jpgŐsszel nincs is miért ásni egy olyan kertben, amelyik sokféle növény társulásából áll, hiszen sok zöldség még javában terem az ágyásokban (pl. saláta félék, kelbimbó, őszi retek, spenót és cékla), az évelők a helyükön (fűszer- és aroma növények, csicsóka), a vegyes bokor szegélyek alján szépen halmozódik az őszi avar, jól áttelelnek majd benne a kerti rovarok és kisebb rágcsálók, a meg nem bolygatott talajban pedig a szintén nagyon fontos giliszták és más egyéb apró talajlakó lények.

Már tavaly tavasszal is felfigyeltem arra, hogy hiszen nekem nem is kell ásnom, mert annyira jó állagú, morzsalékos a talaj. Alapvetően egyetértek azzal a szabállyal, hogy a biokertész nem is igazán ás, mert csak felbolydítja a talajszelvények élővilágát és széttúrja az eszerint beállt, hasznos talajlakó élőlények életterét. Ugyanakkor viszont vannak olyan körülmények (kötött, gyomokkal sűrűn átszőtt talaj), amikor az ásás egyszerűen nem kikerülhető.

Viszont saját példámmal alátámasztva állítom, hogy néhány éves szerves trágyázással és komposzt hozzáadásával (tavasszal és a nyári másodvetések előtt) igazán csodálatos, kézzel morzsolható talajt teremtettem, ahol az  ültetés előtti ásóvillás talajlazítás igen, de az ásás már szükségtelen. 

 

Épített ágyások

orsi_kertje-149-img_2243.jpg

Szeretem a szabályosan megtervezett, szépen megépített kerteket. Ez a gyengém. Ugyanakkor az épített ágyásokat nem kell minden ősszel szétdúlni majd tavasszal újra kialakítani, ezek és a köztük lévő utak képezik az állandóság alapkövét. A vetéseknél érdemes arra figyelni, hogy mi volt bennünk az előző évben és a vetésforgó megtervezésével, más fajta növényt ültetni egy következő évben.

Én az ágyásaimat több évre építem, például, ahogyan az a képen is látszik fűrészmalomban hasított gerendákkal kerítettem körbe őket. A gerendákat lekezeltem és téglára fektettem fel, hogy lassabban korhadjanak el a talajból felszálló és a csapadékból adódó nedvességtől. Legalább ennyire vonz a használt téglából megépített vagy a vesszőből font ágyásszegély. Ha döntünk viszont legyünk egységesek, úgy szebben mutat majd az összkép. 

Gyommentes kerti utak

Gondolom a kerti utak gazolása mindenkinél szerepel a toplistás tevékenységek között. Ha az ágyások közötti utakat fűnyírónyi szélességűre tervezzük, befüvesíthetjük és egy csapásra megoldódik ez a kérdés. A derékfájdító kapálás helyét egy pillanat alatt átveszi a lehető legbársonyosabb hangon elfuvolázott , vasárnap délelőtti kérdés: "drágámlenyírnádazagyásokköztisafüvet??".

IMG_2244.jpg

A kisebb, keskenyebb utakra is van derékkímélő javaslatom: én ezeket a folyamatosan termelődő ágaprítékkal mulcsozom, mire átnő rajtuk a gaz vagy összeesnek vagy megérkezik az újabb adag apríték. Hogy igazán hatásos legyen a gyomok ellen, jó vastagon terítsük szét!

 

 

 

 

Kevesebb öntözés


Ha nincs kiépített rendszerünk, akkor az öntözés rengeteg időt elvesz az életünkből. A jó hír, hogy van néhány trükk, amivel a véget nem érő, mindennapos öntözések száma is ritkítható. Az egyik ilyen trükk az árnyékolás. Például, hogy ha a széles utak kereszteződésébe egy-egy lazább lombozatú fát ültetünk, ezek, ha megnőnek a napjárásnak megfelelően árnyékkal óvják a körülöttük lévő növényeket. Persze fontos a fafajta helyes megválasztása, nehogy túl lőjjünk a célon és túlságosan is erőteljes lombozatú fát ültessünk az ágyások közé.

A levágott fűnyesedék csodálatos (és folyamatosan újratermelődő) anyaga az ágyások takarásának. Az ilyen mulcsozott ágyásban nehezebb szárad ki a talaj, szebben növekedik benne a vetemény. A vágott fű a nyár folyamán összeesik és szinte eltűnik a felszínről, így lehet újra meg újra pótolni.

 

orsi_kertje-007-img_1550.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: kevesebb munka a kertben nincs ásás ökológiai kert

Tyúkügyek: tapasztalataim kétségek közötti vergődő kezdőknek

2016.01.04. 18:39 Horsolya

Nincs is inspirálóbb annál, mikor újabb és újabb lelkes leendő tyúktulajdonosok kezdenek a családjuk agyára menni az ötlettel és a fül rágással: TYÚKOT SZERETNÉK TARTANI!

Nos, én mint a zéróból mostanra nagy tapasztalatúnak mondható;) városi tyúktulajdonos még egyszer, összefoglalva szeretném mindenkivel megosztani és megválaszolni a kezdők kétségeit és kérdéseit, azzal az erős meggyőződéssel, hogy a tyúktartás igenis klassz dolog!

1. Hová?

Nálam a tyúkok akkor a legboldogabbak, ha kedvükre bújdokolhatnak a saját kis dzsungelükben, amit az eredeti, ugyan két nagy fával árnyékolt, de mégis csak kopasznak tűnő udvarukhoz csaptam hozzá. Ez egy bokros, csalitos terület, hasonló az eredeti, bozótos, parlagi tyúkos:) élőhelyükhöz, valószínűleg ezért is szeretik olyan nagyon.

De muszáj azt is elmondanom: először igenis tartottam tőle, hogy

a) ha egyszer átmennek a régi udvarukból ebbe a bokrosba, nem találnak majd vissza este a házukba, vagy 

b) annyira megszeretik a dzsungel életet, hogy nem is akarnak többé visszatérni a civilizációba.

A jó hír, hogy a tyúkok a szokások és az ösztönök rabjai így minden szürkületkor egymás sarkában taposva gyalogolnak fel a létrán az ólba, fel egyenesen a legmagasabb rúdra. (Mindenki erre az egyre szeretne feljutni, ez rangsor kérdése, aki nem fér fel, az nincsen benne a bandában).

pottyos_olban2.jpg

Egyszóval a tyúkudvar lehetőleg egy elkerített rész legyen, jellemzően árnyékos, de némi napos hellyel, ahol kitűnően lehet nyáron napozni és porfürdőt venni a finom, száraz homokban. Ha vannak bokros, vadregényes részek az udvarunkon, bátran csapjuk hozzá azt is, így olyan lesz ez a tyúkjainknak, mint egy egzotikus, egész éven át tartó nyaralás.

Még egy jó tippem a hellyel kapcsolatban: ha van egy kutyusunk és meg tudunk állapodni vele egy rendszeres, de nem túl tyúkijesztősen intenzív járőrözésben, akkor kifejezetten hasznos a menyétek és egyéb vérszívók távol tartására, ha hagyjuk, hogy az eb körbejárhassa-rohanhassa időnként a tyúkok fenség területét. Elárulom, hogy egy kis idő elteltével a tyúkok, csak kifejezetten az érdek- barátság miatt színlelnek némi ijedtséget a kerítés mentén elviharzó kutya láttán.

2. Mekkora kerítés?

Kezdetben a kerítés fétisem azt mondatta velem, hogy legalább 190 magas drót kell (de inkább 210), nehogy szanaszét repüljenek a tyúkok.

A rossz hír, hogy a tyúk (tisztelet a túlnemesített kivételeknek) meglepően sportos jószág és ha rákészül (vagy rákészítik), átrepül bármilyen kerítést. A saját bőrömön tanultam meg, hogy vannak bizony vad, ideges tyúkok (pl. az itáliaiak kimondottan ilyenek) amelyek a legkisebb hirtelen mozdulattól is pánikba esnek és fejveszett repdesésbe kezdenek, hogy aztán pillanatok alatt a szomszédban landoljanak. Jó, ha megszokjuk, hogy nyugodt mozdulatokkal közlekedjünk a tyúkok között és ne keltsünk közöttük mondjuk a kutyus lelkes, hathatós segítségével a kerítésen kívülről, pánikot. Ha erre figyelünk, akkor szerintem egy jelzés értékű kerítés is elegendő, nem a magasság miatt hanem a jó szokás jogán maradnak mögötte a tyúkok.

3. Milyen házikó?

Megmondom őszintén, hogy ez volt az a kérdés, amin a legtöbbet gondolkodtam/olvasgattam. Nagyon sok megoldás (olcsóbb és drágább) meglévő adottságok vagy teljesen új, is elképzelhető, de amiket én fontosnak tartok,mert mindegyik egytől-egyig bevált:

- Lehetőleg álljon lábakon, mert így a tyúkok nappal pl. az eső elől be tudnak húzódni alá, és a létrán felgyaloglással ill. benne a rúdra felüléssel azt a természetes hajlandóságukat erősítjük, hogy ők szürkületkor a természetes közegükben a fák alsó ágaira ülnének fel és ott töltenék az éjszakát.

- Legyen könnyen tisztítható! Sajnos a tyúkok nem szobatiszták:(( Sőt egyenesen mesterei annak, hogy a legképtelenebb helyeket is bepiszkolják. Nálam két oldalon is vannak a tyúkház oldalán lenyitható ajtók a padozattal egy vonalban, így a padlóra leterített (egyébként egyszer már felhasznált) karton dobozpapírt egy mozdulattal ki tudom húzni, amikor a tyúkhalmok összegyűlnek rajta,  és a papírral együtt komposztálni tudom az egész rakományt.

- Hány tojórekesz legyen? Majdnem mindegy, ugyanis a tyúkok csakis ugyanabba a rekeszbe tojnak. Abba, amelyikbe aznap az első tojik. Utána következetesen mindegyikük ugyanide... Leírhatatlan a látvány amikor egyszerre legalább hárman préselődnek be a rekeszbe: egy alul, egy középen és egy a legtetején. De naná, hogy akkor sem fog egyikük sem egy másik rekeszbe beülni, ha ott vannak a többiek is.

tyuk_ol2.jpg

4. Bírják-e a tyúkok a hideget?

Igen, bár a régi falusiak nyilván nem véletlenül tapasztották a tehénistálló mellé a tyúkólat, de a tyúkok alapvetően bírják a telet. Ősz végén egyszer vedlenek és szép fényes, tömött, pihe-puha tollazatot növesztenek, amit fel is tudnak fújni, és levegővel szigetelni magukat, ha ez szükségessé válik.

Éltem legnagyobb rémtette volt, amikor csupa jószándéktól vezérelve, leszigeteltem a tyúkól oldalát, mivel az enyém tulajdonképpen egy igencsak jószellőzésű falécekből készült óriás doboz. Egy-két év leforgásával vérszívó atkák hadseregei szaporodtak el a szigetelés alatt, amik remekül átteleltek és nyáron halálra kínozták a tyúkokat. Szóval, ha bármiféle szigetelést akarunk, akkor csakis kívülről és átmenetit! (pl. kukorica kévékkel vagy bálákkal körbetámasztani az ólat), de alapvetően nem szükséges. 

A tyúktársaság hóhoz való (v)iszony szempontjából eléggé megosztott. Először is évről-évre képesek döbbenettel fogadni a tényt, hogy a hó az bizony létezik. Az évnek azon a bizonyos napján, amikor az udvaruk fehérbe borul, kis fejüket zavartan forgatják jobbra-balra majd balra és jobbra, összetorlódva a nyitott ajtóban, de egyiküknek sem akaródzik kimerészkedni a mindent beborító, fehér izébe. Aztán néhányan felbátorodnak az érkező reggeli meghitt hangjaira, de vannak akik hosszasan tartják magukat az elhatározáshoz, hogy a hó az bizony nem a tyúknak való.

utanzos.jpg

A téli tyúktartásnak egyetlen és legnagyobb kellemetlensége, hogy a vizük, ha kint hagyjuk, minden reggelre befagy. Télen én nem is töltöm teli a nagy itatót, hanem inkább többször viszek ki nekik kisebb tálban vizet, mert fontos, hogy kedvükre ihassanak.

1 komment

Címkék: kerítés tyúkól tyúkudvar parlagi tyúk tyúkitató

1000 négyzetméter konyhakert - a tervezés

2015.11.02. 20:17 Horsolya

Pontosan ötször akkora, mint a mostanim, a városi. Kaptam egy kis hétvégi kóstolót belőle, hogy mekkora munka is lesz megépíteni.  Két napi megfeszített ásás, kert építés, ágyás kialakítás és íme ez az eredmény:IMG_2803

Talán nem igazán látványos, de azért igen is léptem előre, nem is keveset.

1. Kitaláltam és ki is jelöltem a kert fő szerkezetét. Ami hozzám közel áll az az egyszerű, áttekinthető forma, a minimalizmusra való törekvés, ahol a funkció határozza meg a design-t és ettől lesz szép a végeredmény. A kevesebb több, így működik ez a kerteknél is. Nincs szükség bonyolult alaprajzokra, kacskaringókra, felesleges csavarokra.

Az énhid esetemben adja magát a kert  fókuszpontja is,  a patak a kőhíddal és a távoli domb. Minden ide vezeti a tekintetet. A feladat adott, ehhez kell hozzákomponálni a konyhakertet .

 

 

2. A konyhakertet magát egyforma négyzetekre osztottam, könnyebb boldogulni a kisebb részekkel, mint egy nagy egybefüggő térrel. Középen elkezdtem kialakítani egy széles utat (220 cm), ez lesz a tengelye. Azért ilyen széles, mert ezen kényelmesen elfér a fűnyíró és a talicska is.

Mindegyik nagyobb egységet (~100x100-as négyzetet) egy-egy keskenyebb út választ el keresztben egymástól, ezek csak 110 cm szélesek.

Ezeket az utakat befüvesítem, megkímélve magam ezzel a gyomlálás nagy részétől, karbantartásukat pedig elvégzi majd helyettem a fűnyírónk:).

3. Ahol az utak metszik egymást, mindegyik kereszteződésbe ültetek egy-egy gyümölcsfát. Ez is kipróbált és bevált trükk. A fák megtörik és izgalmasabbá teszik az utat a patak felé, emellett a rekkenő nyári hőségben egy kevés árnyékot adnak az ágyásokban található veteménynek és támaszpontot jelentenek a kert közepén a hasznos kerti vendégeknek, a madaraknak.

4. Szeretek újrahasznosítani és felhasználni meglévő dolgokat. Találtam tömör, kisméretű téglákat, amelyek valaha a ház kéményén teljesítettek szolgálatot, de most félre dobva feküdtek kisebb-nagyobb kupacokban imitt-amott. Miután kitűztem a négyzeteket, amelyek a kert egységeit alkotják, a szegélyeket a bontott téglákból építettem meg. Szeretem az épített szegélyeket, elválasztják és körülkerítik a megművelt részt, nem hagyják szétfolyni a megázott talajt, rendet teremtenek a szemnek és rendszert a gondolkodásnak.

5. Ezekben az egységekben alakítom ki az ágyásokat, figyelve a napsütés és az árnyék arányára, a növények igényeire és a növény társítások alapvető szabályaira. A keskenyebb utakat az ágyások között mulccsal fedem be. A kedvencem, a faágakIMG_2306 aprítéka, elterítve jó vastagon, a sár és gyomok ellen nehéz találni ennél jobbat. Időről-időre persze utánterítésre szorul, de hát ágak is folyamatosan törnek le és várják a felaprítást a kertünk végében. Eltűnnek a kupacok és nincsen égetés.

 

 

 

 

6. Nem könnyű, de a türelem és a kitartás kifizetődik, ha egy, addig hagyományosan művelt talajt szeretnénk  szerves anyagban gazdaggá , morzsalékossá tenni. Komposzt és szerves trágya minden mennyiségben! Kezdetnek 300 mázsa istálló trágyát hordattam ki a földemre és azonnal elkezdtem komposztálni az őszi lombokat. Amíg nem érjük el a kívánt talajszerkezeteIMG_1946t, addig folyamatosan többlet munkát jelent majd a lazítás, a kapálás. De ne adjuk fel, van remény! A talajtakarással pedig csalhatunk is majd a nyáron egy kicsit, a levágott füvet terítve el például a növények közé.

 

 

 

 

7. A kisebb egységekből alakul ki a nagy egész. Ha jól dolgozunk egy kert lépésről lépésre válik egy tökéletes ökológiai rendszerré, bonyolult táplálék hálózattá, kölcsönös hatások és kapcsolatok finom szövete lesz, ahol az élőlények tartják egyensúlyban egymást, és nincsen szükség drasztikus beavatkozásokra, csak finom terelgetésre, alázatra és szeretetre. A titok a biológiai sokféleség: növények, cserjék, fák, vizes és bokros élőhelyek kialakítása, vonzó növények és búvóhelyek rovaroknak, kétéltűeknek, hüllőknek, emlősöknek és madaraknaIMG_3244k. Minél bonyolultabb lesz az ökológiai hálózatunk, annál nagyobb az esélye, hogy az egyensúly létrejön és fennmarad.

 

 

 

 

 

 

8. A túlsó dombon, a gyümölcsösöm is ilyen módon működik majd. A széleken a kedvenc bokraim: galagonyák, kökények, mogyorók, csipkebogyóIMG_2792k, kecskerágók, gyűrűs- és húsos somok, néhány bangita-féle, fehér, ernyősen virágzó telis-tele virágporral méh csalogatónak.
Csupa olyan bokor, amit mindenfelé megtalálunk az árkok szélén és a bozótosokban. Csak ásó kell hozzá a csomagtartóban, no meg nyitott szem. Ha megnőnek, védenek a széltől, óvják a madarakat és a kistermetű állatokat.

Középen a különböző gyümölcsfák, a földbe pedig elvetve a kaszáló fűmag keverék. Éppen most láttam, hogy szépen virágoznak még az árok partokon a cickafarkak, lehet, hogy betelepítek még néhányat a rétemre az idén.

Amikor kertet építek, az doppingol folyamatosan, hogy a képzeletemben látom a végeredményt. A csodás formákat és színeket, a sokféle élőlényt és boldoggá tesz, hogy mindennek részese lehetek én is. Ez az igazi jutalom. Fájó derékkal mondom, hogy megéri!!!

IMG_2260_1

 

Szólj hozzá!

Címkék: gyümölcsös kert tervezés kaszáló ökológiai rendszer táplálék hálózat

Erős asszonyok háza

2015.10.26. 18:17 Horsolya

 

haz.jpg

„Ebben a házban mindig is erős, kemény akaratú asszonyok éltek”- mondja a fáma arról a házról, amelyikben immáron én leszek a következő asszony. A férjek neveit nem is igazán tartja számon a kollektív falusi emlékezet, a ház a Werger-féle, a Márta néni háza, így ismeri mindenki. Márta volt mindegyik asszony, aki ebben a házban született és élt, én azonban most megszakítottam ezt a sort.

Lehet sorsszerű, hogy ez a ház most éppen engem talált meg vagy én ezt az öreg, svábok építette házat. Mert ez a ház most éppen összedőlő félben van, és nagy szükségem lesz minden erőmre és akaratomra, hogy megmentsük egymást. Szerencsétlenségünkre a közvetlen elődöm, aki valójában csak néhány futó pillanatig volt a tulajdonosa annak a háznak, aminek a mestergerendáján az évszám 1846-os, ártott a legtöbbet neki. Bizonyosan jó szándékkal, ámde annál kevesebb hozzáértéssel kicserélte a régi tetőt, a kopottas szürke palát harsogó piros betoncserépre. Persze ízlés kérdése, csak éppen azzal nem számolt, hogy ez egy régi, alápincézett, oszlopos-tornácos ház. Az első része ugyan fiatalabb és vályog helyett már kőből és téglából épült, de ezzel a hirtelen ránehezülő nyomasztó súllyal ez sem tudott megbirkózni. Mint a panaszkodáshoz nem szokott szemérmes nyugdíjasok, halk sóhajtásokkal jelezte, hogy bizony elszokott már az ekkora tehertől. Először egy keskenyebb, majd egyre szélesedő repedéssel a tornác és a ház fala között. Kicsivel később szeszélyesen keresztbefutókkal rogyasztotta meg a hátát a pince fölött.  És mivel ez még mindig nem volt elég, szelíd eltökéltséggel kezdte el lehámozni magáról azt a vakolatot, ami mindig is védelmezte őt a beverő eső elől.

img_2763.JPGAmikor megvettem én sem tulajdonítottam túlzott jelentőséget ezeknek a jeleknek. Sokkal inkább érdekelt a föld és a benne rejlő csodás új lehetőségek egész sora.  A harsány piros cserép persze nem tetszett, de azt gondoltam, hogy legalább a tető rendben van, aztán a többit majd meglátjuk, a házzal egyelőre nem kell foglalkoznom. De mégis, szinte az akaratom ellenére, elkezdtem felfigyelni a finom, sóhajszerű repedésekre, amiket a ház küldött nekem. Hogy lehet, hogy réges régóta áll itt már ez a ház és éppen most hullik le róla ilyen nagy darabokban a vakolat? Vajon az a rés mióta lehet itt a tornác és a fal között? Vékony kis cérnaszál volt valamikor, most meg már majdnem belefér a tenyerem.

Elmozdult, kihajló falak, a hátsó falon keresztbe futó vastag repedés, a ház minden porcikájával üzenni próbál, hogy megfolytja ez a szörnyű, piros betontető. Tudja, hogy újra erős asszony lakja a házat, akiben megbízhat, mert segíteni fog.

 

 

Szólj hozzá!

Városi farm vidékre (is) költözik….

2015.10.12. 21:24 Horsolya

img_2751.JPG

A férjem szerint az egész családom földmániákus, az apámtól a testvéremig, így aztán nem is kell rajta csodálkozni,  hogy én is. Vagy genetikailag vagy ragályszerűen…. Az eredmény az ő szempontjából lesújtó, és nem is érti, csak rezignáltan tudomásul veszi. Miért van az, hogy a városi életben szocializált felesége először is mániákusan teleülteti a városszéli családi ház kertjét zöldségekkel, gyümölcsökkel, mindennemű hasznos növényekkel és közben folyamatosan arról beszél, hogy valójában a 10 hektár, na az a valami! És igazán boldog csak az lehet, aki legalább ekkora területen gazdálkodik.

Nos ebből kerekedett ki ez a bizonyos 0,4 hektár, ami a mezőgazdaságban használatos mértékegység szerint nem is olyan nagy, de városi m2-ben azért már valami!! Kereken 4000!!!

Szembesül is az ember lánya a kezdeti, mindent elsöprő lelkesedés után a problémával: kézzel túl nagy, géppel túl kicsi. Viszont a felelősség adott: először is be kell bizonyítani a családnak, hogy ugyan már naná, hogy boldogulok ezzel is.

De ami ennél talán komolyabb dolog, a föld felelősség, művelni kell és nem parlagfüvet termelni.

Teljesen őszintén voltak álmatlan éjszakáim a hogyan továbbal kapcsolatban és valószínűleg még lesznek is, de az alapvető döntéseket meghoztam:

  1. Nem adom ki barterben a TSZ-ben dolgozó, helyi traktorosoknak. Ez lenne a könnyebbik út, kevésbé rögös, de nem ezért akartam a földet. Nem akarom, hogy továbbra is a beleszólásom nélkül talajfertőtlenítsék, műtrágyázzák és vegyszerekkel műveljék.
  2. Ha viszont én művelem, akkor tisztában kell(ene) lennem azzal, hogy mit bírok egyedül, úgy kell hát megterveznem és kialakítanom a terület szerkezetét és funkcióit, hogy egyedül is győzzem a fenntartását.
  3. Meg tudom csinálni!!! Mert ez jó dolog!! Sőt fantasztikus! Nem bántam meg (még eddig;)

Így aztán nekiláttam:

A földem tulajdonképpen két, szelíden egymás hátának támaszkodó dombból áll, középen egy kis patakkal, rajta egy kőhíddal. Szóval gyönyörű, sőt festői...

img_2760.JPG

Első lépésként mindkét területet betrágyáztattam: 300 mázsa szarvasmarha trágya, igazi nagybefektetés a jövőbe és no meg egy átmeneti illatfelhőbe! Majd beszántattam. Reményeim szerint ez az utolsó alkalom, hogy nagy traktor dolgozik a földemen.

A távolabbi dombra egy gyümölcsös - kaszálót találtam ki. Kaszálót azért, mert a majd nyár közepéig nyíló vadvirágokkal gyönyörű látvány, imádják a rovarok, és munka szempontjából egy darab júniusi kaszálást, szénagyűjtést majd időjárástól és szárazságtól függően még néhány továbbit jelent. Kaszálni ugyan még nem tudok, de legalább lesz hol gyakorolni!!!!!

Ebbe a kaszálóba ültetek gyümölcsfákat, bokrokat szanaszét véletlenszerűen, mindenfélét, amit csak szeretnék. Figyelek arra, hogy lehetőleg régi fajtákat és nem a legérzékenyebb hibrideket telepítsem. Lehet, hogy nem nekem lesz a legnagyobb almám és körtém a faluban, de reményeim szerint a fáim kevésbé lesznek fogékonyak a betegségekre. A virágzó bokrok segítenek odacsalogatni a megporzáshoz a rovarokat, védelmet és fészkelő helyet adnak a madaraknak.

Így most őszre ami még előttem van: a kaszálóvető buli (egy vidám kis őszi szüneti buli reményében összetrombitáltam az összes barátomat) és a gyümölcsfa ültetés+a gyenge törzseik védelmére nádszövetes betekerés a szarvasok ellen. A szántást követően a fogasolás és a hengerelés traktorral megtörtént, mert a kaszálót mivel jellemzően fűfélékből áll, tömörített, jól előkészített talajba kell vetni. Minden adott tehát a bulizáshoz:))))

A második, keményebb dió a konyhakert a másik dombomon. Itt csak a trágya beszántást rendeltem, hogy  hajrá neki,aztán következem én!

Ami a legfontosabb, hogy jól kitaláljam a kert szerkezetét. Az én meggyőződésem, hogy a legegyszerűbb a legjobb választás. Szimmetrikus négyzetekre osztom fel a területet úgy, hogy a nagyobb egységek között elég széles utat hagyok a talicskának és a fűnyírónak. Ezzel mindjárt egy komoly küzdelmet megspórolok a folyamatos gazolás hadszínterén. Mindegyik  kereszteződésbe ültetek egy-egy gyümölcsfát, a nyári hőségben jól jön egy kis árnyék a környező ágyások fölé.  És nem mellesleg a szorgos kis madaraknak is fontos kilátó és menedék lesz  rovargyűjtés közben.

A teljes kerthez a keretet bogyós, vegyes bokrok adják: galagonya, kökény, bodza, mogyoró, csipkebogyó. Csupa „igénytelen” de hasznos bokor: vagy mert gyógynövény, vagy pálinka- és lekvár alapanyag, de a bodza friss hajtásai például odacsalogatják magukhoz a levéltetveket, így kevesebb jut belőlük más zöldségekre. Teremnek, védenek a széltől, csalogatnak és rejtekhelyet nyújtanak apróbb és nagyobb élőlényeknek: sünöknek, madaraknak, mókusoknak, pockoknak, bogaraknak.

Előtte egy sor csicsóka lesz és megpróbálkozom a négyzetek szélén néhány sor spárgával is. Végre van helyem hozzá!!! Szeretnék néhány emelt ágyást is, az oldalát ezúttal kisméretű szalmabálából készítem. Ez egy igazi kísérlet lesz, beszámolok majd az eredményekről. Biztos vagyok benne, hogy a nagyobb egységek köré évelő fűszernövényekből élő kereteket alakítok majd ki, szépek, hasznosak és illóolajukkal eltérítik a nem kívánatos betolakodókat a zöldségek feje felől.

Egy kedves barátom segítségével már elkészítettük két nagy kimustrált ajtólapból és néhány félfából a nagyméretű komposztálómat (talicskával is kényelmesen ki- és be lehet sétálgatni benne!) szóval hosszú távon egy igazi főnyeremény lesz.

Nem fogok kapkodni, de….ha kitartana a jó idő, akkor még el kellene ültetni a bokrokat a kert szélére, a csicsókát és elvetni a spárga magot. Elkészíteni egy-két emelt ágyást, duggatni a fokhagymát és a vöröset. Elvetni a télálló spenótot, a sóskát…..igazán csekélység! de amit ősszel megtehetsz, annál kevesebb(?) lesz tavasszal;)

img_2762.JPG

2 komment

Címkék: madarak gyümölcsös organikus rovarok permakultúra ökológiai gazdálkodás kaszáló ökológiai rendszer fenntartható kert bio gyümölcsös

Bio kicsiben???

2015.08.27. 14:57 Horsolya

kert_kicsi1.jpgSokszor hallom, hogy: “városi biokert? Ugyan!” Mindegyik szomszéd  permetez és ha én nem is, akkor majd az én kertem lesz a menekülő “kártevők” kedvenc állomáshelye.

 Vagy:”különben is, tavaly is megpróbáltam a paradicsomot bio módon  termelni és nem lett belőle semmi.“

A kicsi, de bio kategória igenis létezik. Legjobb példa rá a  saját kertem: 22×80-as téglalap telken kb. 250 -300 m2-es haszonkert. Tipikus városi telek, körös-körül véve szorgosan permetezgető, talajfertőtlenítgető, “csak” a krumplibogarat és a pajzstetveket irtó szomszédokkal.

Ha valaki mégis csak szeretné megpróbálni a bio kertészkedést, annak  legelőször is azzal a hagyományos szemlélettel kell szakítania, hogy külön  -külön nézi a kertje részeit mint valami kicsi kis építőkockákat. Még ha  lépésről lépésre épül is fel egy kert, akkor is legalább gondolatban látni  kell előre a kész, egész “házat” azaz a teljes rendszert, a mi kis mini  ökoszisztémánkat, ahol minden mindennel összefügg, minden mindennel  kölcsönhatásban van.

IMG_3919.jpgNem lehetünk csak sikeres bio paradicsom termesztők, legfeljebb ideig-óráig, ha nem tudjuk jól kialakítani számára a megfelelő talajt, például komposzttal javítva a szerves anyag összetételt, serkentve talajéletet, ha nem vonzunk a kertünkbe olyan állatokat, amelyek képesek féken tartani a nem kívánt kártevőket és nem ültetünk mellé például olyan növényeket, amelyek a méheket a beporzásra serkentik vagy növénytársításban “megvédik”  a nem kívánt látogatóktól.

Csodálatos dolog, amikor egy olyan összetett rendszer mint akár a kiskert  lépésről-lépésre kiépül és egyszerre működni kezd. Persze mi mindig ott állunk a háttérben, de nem úgy, hogy az akaratunkat kényszerítjük rá a kertünkre, hanem sokkal inkább megfigyelve a természetet, alázattal segítjük a finom rendszer hangolását, működését. Az ilyen szemléletben kialakított és működő kerteket nevezzük egyébként a 70-es évek óta permakultúrás kerteknek.

És, hogy ezek nemcsak szavak, jöjjön most néhány olyan konkrét dolog a saját kertemből, ami megerősített abban, hogy egy-egy ilyen rendszer bármekkora méretben beállítható és működőképes lehet.

IMG_3244.jpgKezdjük először a kertünk fő szerkezeti elemeivel. Érdemes például a  kertet egy vegyes, főként bogyósokból (som, kökény, galagonya,  csipkebogyó), mogyoróból és más, lehetőleg nem tájidegen fajokból álló  “kerítéssel” körbevenni, mondjuk a telekhatáron. Egy ilyen sövénynek  rengeteg haszna van: lombozata megvédi a kertünket az erős széltől,  búvó- fészkelő helyet jelent a madaraknak, és nem utolsó sorban felfogja  a szomszédunk permetszerének jelentős részét. Érdemes kipróbálni,  nagyon hamar megnő, változatos, szép látványt nyújt szinte egész évben,  ráadásul rettentő gyorsan be is népesül, verebekkel, fekete rigókkal,  cinkékkel és még sok-sok téli vendéggel.

A “hasznos” fák telepítésénél csak néhány a sokféle szempont közül: mivel  tudjuk, hogy nem akarunk permetezett gyümölcsöt termeszteni,  próbáljunk meg régebbi, őshonos, ellenállóbb fajtákat választani a  legmodernebb, katalógusból választható hibridek helyett, ezek lehet hogy  kisebb terméshozamot produkálnak, de a betegségekkel is ellenállóbbak  lesznek.

IMG_2260_1.jpg
Nálam nagyon bevált az a szerkezet, hogy a kertem alapterületét egy  négyzetháló alapján osztottam fel és a legfontosabb csomópontokba egy-  egy közepes termetű gyümölcsfát ültettem (kajszit, almát, meggyet és  szilvát). Mivel metszéssel a lombjukat úgyis alakítani fogjuk, nem fognak  a szükségesnél nagyobb árnyékot vetni az ágyásokra, viszont éppen annyit  igen, amennyi a nyári forróságban néhány órás szusszanást engedélyez a  lágyszárú növényeknek.

Ha van hely a területen, mindenképpen ültessünk madárbarát fákat is, olyan bogyókat termőket, amelyeket a madarak főleg a téli időszakban nyugodtan fogyaszthatnak. Gondolok itt például a közepes termetű berkenye félékre, de létezik rengeteg olyan bokor is, ami e célnak megfelel. A biztonság, a folyamatos táplálék, az itató(!) és a fészkelő hely (megfelelő odúk elhelyezése) hamarosan saját madár kolóniát és ezzel rengeteg hasznos segítséget biztosít a mini rendszerünknek. Érdemes elolvasni a Madártani egyesület madárbarát kertről szóló cikkét, és amit lehet tudatosan kiépíteni a saját kertünkben! A madarak a kertünkben többek között kordában tartják a rovar populáció minden formátumát és ez ugyebár nem haszontalan, ha az eljövendő csodás terméseinkre gondolunk.

Fájdalom, de rovarok nélkül nincsen egészséges kert! Nem lehet nekiesni, ha véletlenül meglátunk egy hernyót, vagy netán többet is, és mindenféle fújókákkal visszahatás nélkül kiírtani őket! Ha nem is tűnnek első látásra a leghasznosabb kertlakónak, gondoljunk mindig arra, hogy ha jól működik a rendszer, azaz egyensúlyban van, akkor majd valami biztosan kordában fogja tartani őket!

Nem beszélve arról, hogy vannak kifejezetten hasznos rovarok is: katicák,  méhek, hogy csak a legnépszerűbbeket említsem. Minden veteményesben  fontos, hogy legyenek folyamatosan virágzó növények is. Egyrészt mert  szépek, másrészt mert odavonzzák azokat a rovarokat, például a lepkéket,  vagy a méheket, amelyek majd megporozzák a növényeinket. Ha egyszer  vesszük a fáradságot, leülünk a kertünk közepére és közelről  tanulmányozzuk a bogaraink apró világát, soha többé nem jut majd az  eszünkbe, hogy egy jó kis permetezéssel likvidáljuk valamelyiküket.

untitled-1.jpgHa a kiskertben mint  rendszerben gondolkodunk, akkor könnyű belátni, hogy nem lehet mindig csak kivenni belőle, hanem vissza is kell juttatni bele. Legyen ez szerves trágya, komposzt vagy növényi trágyalé. Komposztálót már az első pillanatban érdemes készítenünk, akár a legegyszerűbb módon, négy darab raklapot egymásnak támasztva. Ha egész évben gyűjtjük benne a komposztálni való zöldeket (kertit és háztartásit) a következő évben már ezzel kezdhetjük a szezont!

Lehet, hogy első hallásra egy kissé meredeken hangzik, de a  permakultúrás városi kertnek is része a haszonállat, jelesül például a  tyúk! Felelősséggel  és a szomszédok tűrőképességének próbára tétele  szempontjából sem merek nagyobb termetűt ajánlani, de a tyúk  mindenképpen remek választás. A komposztálandó növények közé, egész  évben belekeverem a tyúktrágyát is, és a növényi komposzttal együtt  juttatom ki tavasszal a földbe. Az eredmény fantasztikus! A tyúkok egész  éves étkeztetését sajnos nem lehet egy kiskertből biztosítani, de némi  tudatossággal legalább a tavaszi és a nyári zöldeket igen. Cserében  biztosított ugyebár a friss tojás, na meg az élvezet, hogy bár minden nap a tyúkokkal kelünk, de legalább a reggeli kávénkat a csodás kertünkben ihatjuk meg:))))

img_2506.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: rendszer permakultúra permakultúrás kert ökológiai rendszer

Ha július, akkor Tour de France!!!!

2015.07.19. 14:32 Horsolya

img_2512.jpgÉn azt mondom ne is stresszelje magát senki se azon, hogy júliusban képtelen a lábát a kertjébe kitenni. Pláne amikor ideje is lenne rá, mondjuk napközben, úgy 11.00 és este 6 között. Az ablakon kinézve persze látszik, hogy: mindenen túlnőtt a vadszőlő, meg kellene rendszabályozni; kijött a kövek közül a gaz, jó lenne kiszedni; ki kellene gazolni az előkertet, mert mit szól a szomszéd; előre kellene hordani a vihar után levágott ágakat....Na de mindezt harminchat fokos hőségben??? Ne már.

kert2.jpgFogadjuk el és rögtön nyugodtabbak leszünk, hogy a július nem a nagyszabású kerti projekteké. Ez a hónap sokkal inkább a rövid kerti face lifting és a begyűjtés ideje. Le lehet csípni egy-két túlnőtt ágat és növényt, levágni az elnyílott virágokat és be lehet takarítani a cukkini és uborka termést (ha túllőttünk a célon, akkor az összes rokonnak, barátnak és ismerősnek is!). Elkezd érni a paradicsom, a hónap végén fel lehet szedni a krumplit, leszedni a babot és folyamatosan gyűjteni a gyógynövények virágait: például a cickafarkét, a köröm virágét, orvosi somkóró- és az ökörfarkkóróét, szárítani az újra nőtt, friss zsálya hajtásait, és a babér levelét. 

És a legjobb, hogy délután, amikor képtelenség kint lenni, ott a Tour de France!!!! Rajtam kívül az egész család utálja, főleg, hogy miután lement az élő adás még legalább ötször megismétlik aznap és másnap is háromszor a következő futam előtt, csak a biztonság kedvéért. Befőzéshez egyszerűen zseniális, négy órán keresztül bőven elég csak félfüllel és fél szemmel követni, úgyis minden az utolsó 3 percben történik. Ötig nyugodtan lehet gyümölcsöt magozni, darabolni vagy aszalásra előkészíteni, üveget mosni is satöbbi...aztán megnézni a befutót. És persze este hat után elmenni és tekerni egy kört a pöttyösért;)

img_2502.jpgIlyenkor kertészkedni kizárólag reggel fél6 és fél9 között szoktam, papucsban és pizsamában, (ennek sajátos varázsa van:) olyan érzés mintha csak kiugrottam volna a kertbe egy kicsit....Na meg persze este fél8-tól öntözni mondjuk úgy tízig, éppen amikor a szúnyogok is úgy döntenek, hogy mostantól lemozogják az egész napos pihenést. 

A nagy hőség menetrendszerűen augusztus 20-a délután fél hatig tart ki, és utána újra eljön a mi időnk, a kertészeké. Aki kicsit szeretne előre készülgetni, érdemes a felszedett krumpli, cukkini vagy uborka ágyakat letisztítani, a földjüket fellazítani és ha van, akkor újra komposztozni. Az augusztusi csapadékkal és lehűléssel aztán nagy erőkkel el lehet vetni az újabb adag spenótot (ha nem akarjuk egyszerre szedni akkor 1-2 hét késleltetéssel) a céklát (ha nem is nő már óriásira, kitűnő köret, smoothie alapanyag vagy saláta lesz belőle) a retkeket és leveles salátákat minden mennyiségben! Ki lehet gazolni az előkertet és a kövek közét, úgy megnyírni a vadszőlőt, hogy jövőre eszébe ne jusson minden fára felfutkosni.

img_2506.jpgSzóval én arra jutottam, hogy kert szempontból még jól is jön ez a júliusi hőség: a nagy tavaszi hajtás után meg lehet egy kicsit pihenni, a kerti munka megvár. Vagy lehet, hogy benne van ebben egy kicsit az UCI keze is:)))????

Még több júliusi kép a Városi farm facebookján: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1640019562899924.1073741847.1447791008789448&type=3

Szólj hozzá!

Címkék: kertészkedés július tour de france másodvetés

Hiába a shoppingolás jókedvre derít...

2015.06.24. 21:09 Horsolya

jo2.jpgA minap eléggé vacak kedvem volt, gondoltam, hogy muszáj vásárolgatnom egy kicsit, mert az jobb kedvre derít. Így aztán vettem három tyúkot. Három hófehéret. És tényleg jobb lett. Mármint a kedvem. Így a teljes csapata következőképpen nézett ki: négy ezüst itáliai, két wyandotte (fekete-fehér pöttyös), egy teljesen fekete és egy kis vörös (pedigré nélküli, de nagyon talpra esett). Minden a legjobban alakult, az újak szépen beilleszkedtek, sőt kifejezetten barátságosak voltak. Még velem is. Néhány nap elteltével etetés közben óvatosan meg lehetett őket simogatni. Azt nem mondhatom, hogy ezt kifejezetten élvezték, inkább elkönyvelték maguknak, hogy új hely, új szokás, ez itt biztosan a kajához jár.

Aztán újra elkezdődött a tavaly nyári rémálom. Valami rejtélyes ok miatt a tyúkok taraja elkezdett kifakulni, a jószágok kókadtak, kedvetlenek lettek. És ez bizony nem jó jel. Két tyúk sajnos néhány napon belül el is halálozott, kettőt pedig elkülönítettem, két szép tágas dobozba, hogy ne fertőzzék meg a többieket. Szentül meg voltam győződve arról, hogy a galambok vagy a verebek hurcolnak be valami kórságot a baromfi udvaromba, háládatlan módon, így köszönve meg a potyaetetést. És szegény tyúkok emiatt haláloznak el. De valahogy nem állt össze a kép, hiszen a szomszédban is vannak tyúkok, oda is járnak a verebek és a galambok, de mégsem történik velük semmi. Egyszer csak, jött a sugallat, no meg az internet és elkezdtem arra keresgélni, hogy baromfi+élősködők. 

Közben, néhány nap elteltével, az elkülönített tyúkok jobban lettek. Visszatért a színük, fel is élénkültek, annyira, hogy az egyik kiszökött a dobozából és a kertem egyik sűrű bokrának aljába vackolta be magát. A segítőkész nagy fiamban rögtön meg is született a terv, hogy erős sugarú locsolócsővel tereli majd vissza a dobozába a szárnyast. De persze Panni kutyánk önkéntes segítsége és önfeledt ugatásával kísért viaskodás után a tyúk győzött. Érthető okokból egyáltalán nem akart többé előjönni a bokor biztonságos rejtekéből és erőszakkal vagy önként visszatérni a dobozába.

Közben az internet mélyéről előkerült a hőn keresett információ: baromfi atkák lehetnek, amelyek ezeket a tüneteket okozzák. Ráadásul az is kiderült, hogy a tyúkjaim legfőbb ellensége éppen én és a jószándékom vagyunk, mert pontosan azzal, hogy csodásan leszigeteltem a tyúkól oldalait, segítettem elő az atkák elszaporodását. Így aztán felkészültem az atka invázió felszámolására: hosszú szárú gumikesztyű, szemüveg és maszk és nyakig záródó öltözék. Kint meg éppen 30 fok meleg. Elkezdtem lebontani a tyúkól bélését, amit sajnálatos módon az örökké valóságra készülve rögzítettem, így nem ment valami könnyen. Mivel a blogomban minden korhatár gyanús bejegyzést nélkülözni szeretnék, nem írom le részletesen, hogyan is néznek ki a baromfi atka seregek. Én is megpróbáltam gyorsan elfelejteni őket, hogy ne üldözzenek álmomban. 

tyuk.jpgDe lényeg, hogy szívós kitartással, egy üveg domestosszal és egy alapos meszeléssel végül is kiírtottam őket. Jó érzéssel töltött el a szép fehér ház, és hogy végre segíteni tudtam a tyúkjaimon. A friss meszelésnek kifejezetten egészség szaga van, ezt bizton állíthatom.

 Estére kelve a fekete tyúk is úgy döntött, beszünteti a gerilla életmódot és visszatér a közösségbe. Önkéntesen. Szóval a végére minden jóra fordult, de a veszteséget nincs mese, pótolnom kell. Lehet, hogy egy újabb shoppingolás következik majd?;)

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: szárnyas baromfi atka tyúkól meszelés

Kerti hulladék? Nekem nincs is ilyen:)

2015.05.22. 09:03 Horsolya

untitled-1_2.jpgA tavasz a családi házas övezetben ízlés szerint az égetés vagy az utcára kihelyezett kerti hulladékos zacskók időszaka, amelyek békésen várnak a begyűjtésükre. Feszülő hasukon csinos kis matricával, amely a tartalmukra utal: ZÖLD HULLADÉK.  Várnak és várnak. Ha gyanúsan sokáig pihennek az utcában, akkor szinte biztos, hogy a matrica színe nem az igazi. A titok, hogy ez évente változik, persze érthető okokból, de ha netalán  valaki nem használta fel az összeset, azt a következő évben ezt már nem teheti (?).

Lehet, hogy nálam ez már beteges dolog, de ahogyan reggelente sorakozni látom az utcánkban ezeket a zsákokat, egy részüket legszívesebben begyűjteném, mert érzem, hogy hasznát vehetném minden egyesnek, a kert tulajdonosok pedig nem is sejtik, milyen értékes dologtól szabadulnak meg.

Először is a zöld hulladék remek komposzt alapanyag, ráadásul ingyen megterem és még csak foglalkozni sem túl sokat kell vele!

Nézzünk csak magunkba, hányan vesznek a tavaszi ültetési lázban komposzttal dúsított palánta földet, növényi komposztot vagy netán előre műtrágyázott virágföldet??? Ha az éves zöld hulladék termésünket a kert végében komposztálnánk, csodás természetes talajlazítóra és tápanyag pótlásra tehetnénk szert növényeink számára, véglegesen kiiktatva életünkből a talajjavító vegyszereket.

A másik nagy kérdés a levágott fű, aminek szezonja ugye márciustól gyakorlatilag kitart az őszig. Az automata öntöző rendszerek korában pedig pláne! A legfelháborítóbb dolog, amit egyesek a levágott fűkupacokkal művelnek, hogy (mondván ez természetes anyag) kiborítják az elhagyottan álló telkek szélére, bokrok vagy erdős részek tövébe vagy ami még rosszabb az árkokba és a csatornákba hányják be.

orsi_kertje-008-img_1554.jpgPedig a levágott fű is nagy kincs! A kerti talajon vastagon szétterítve segít megőrizni a talaj nedvességét, árnyékolja, védi a talajt a nyári hőségben a kiszáradástól. Mivel a friss fű gyorsan összeszárad, folyamatosan pótolhatjuk az újabb és újabb levágott szállítmányokkal, a felesleg meg persze mehet a komposztba:)

Már a második évben hagyom meg a füves terület egy részét rétnek, egyrészt mert gyönyörű (a gyerekkorom virágszedéseire emlékeztet), másrészt mert sokkal gazdagabb és izgalmasabb a sokféle virágzó réti növény és fűféle, mint a rövidre nyírt gyep. Szeretik a lepkék és a méhek, én pedig napról napra újabb és újabb betelepülő, az élettérért a virágával hálás növényt figyelhetek meg. Ezek a növények (zsályák, margaréták, csillagfürtök) nem szeretnék a folyamatos nyírást, és így nem is élnének meg a klasszikus családi házas "gyep"-en. A rétem június közepére lesz kaszálás érett, ekkorra a legtöbb virág elnyílik, elszórja magjait a következő évre. Vágás után a levágott fű pedig dehogyis megy a szemétbe! Sajnos kecskéim (még:) nincsenek, amik megehetnék, de mondanom sem kell kiváló komposzt alapanyag lesz belőle.

img_2306.jpgElismerem, hogy talán a legproblémásabb kerti melléktermék a levágott faágak kupaca. Erősebb idegzetűek a kert egy félreeső, bokrosabb részében kiváló madármenedéket és kisállat élőhelyet készíthetnek csupán azzal, hogy feltornyozzák és hagyják békén, hogy belakják a kerti madarak, sünök és más kisemlősök az alját. Ha valaki amolyan "rendezett" kert mániás, a levágott ágak neki is aranyat érhetnek! A faágakból ugyanis csodás apríték készíthető, ami jó lehet a kerti utak takarására (gaz és sár problémák kiküszöbölhetők), de akár komposztálásra is. Az egyetlen problémát a megfelelő aprító eszköz beszerzése jelenti. Sajnos nekem nincsen jó tapasztalatom a barkács boltban kapható háztartási változatokkal. Nagyon macerás használni őket: lehetőleg egyenes, félig nyers és félig száraz, 2 -5 cm átmérőjű ágakkal hajlandók csak érdemben foglalkozni. Nem igazán érdekli őket, hogy a kertben ezekből van a legkevesebb:(((

Ami megoldást jelenthet, ha a lakóhelyen lévő közösség (pl. kertbarát egyesület) pályázik egy nagyobb (ipari) teljesítményűre és kijelöl egy helyet, ahova mindenki elhordhatja és felapríthatja a levágott ágait, kivágott fatörzseit. Azt gondolom nagyon megérné a remek apríték és a jó érzés, hogy ami a kertben nő az egyáltalán nem hulladék!!!!

Szólj hozzá!