Városlakóként csodálom és nagy becsben tartom a városon kívül felfedezett vadvirággal teli kaszálókat és réteket, de meg kell mondanom, hogy egyre ritkábban és egyre kevesebbet találok belőlük. A zöld gyepek, egyen parkok és lenyírt árokpartok hadat üzentek a szelíden ringatózó változatos bugájú füvekkel és a tarka-barka vadvirágokkal teli kaszálóknak és réteknek. Minden kerttulajdonos szemében ott látni őszinte rettegést: jaj mi lesz, ha olyan nagy a fű, hogy a fűnyíró már nem viszi majd el??? Hát igen, csak az a baj, hogy a 10 centisben legfeljebb a parlagfű vagy az a fránya kerekrepkény képes virágozni, más nemigen.
De akkor hol maradnak a fehérszirmú margaréták, a kékszínű zsályák, a sárga boglárkák, a lilás ördögszemek vagy a láthatatlanul is csodás, barnás-rózsaszínes bugájú füvek? Régen a hagyományos kaszálás és a szénagyűjtés ritmusa lehetővé tette, hogy a rétek növényei az életciklusuknak megfelelően szárba szökjenek, megnőjjenek, virágba boruljanak és elszórják a magjaikat a következő évre.
Úgy néz ki, hogy a kaszálás nélküli kényelem és a divat lassanként eltűnteti a virágos, élettel teli réteket.
Ha mégis rábukkanunk most, június közepén egy még le nem kaszált, virágokkal, méhekkel és pillangókkal teli rétre és akkora a szerencsénk, hogy ez az úttól, portól, egyéb szennyezéstől távol van, vegyük elő bátran a kosarunkat és a metszőollónkat, hiszen vannak a kezdők számára is jól felismerhető, biztonsággal szedhető gyógynövények:
Az egyik ilyen mindjárt a rétek, legelők leggyakoribb növénye a fehérszínű cickafark. Csodás növény!
Általában csoportosan találjuk, elszórva a fű között vagy az árokszéleken. A virágzó hajtásvéget óvatosan metsszük le, majd szárítsuk meg rekeszekben, árnyékos, jól szellőző helyen (sosem a tűző napon!). Többször forgassuk, ellenőrizzük, hogy tényleg egyenletesen szárad-e, majd ha kész, a szárított virágzatot papírdobozban tároljuk. Teája sok nehéz napon jól jöhet:
Lehet, hogy az alábbi növényre sokan rácsodálkoznak , mondván, hogy jééé hát ezt ismerem, ez egy gaz! Minden árokparton van ilyen. Pedig ez is gyógynövény és nem is akármilyen, ahogyan a neve is mutatja ugyanis Orvosi somkórónak hívják.
Virágzáskor gyűjtsük ezt is, ollóval levágva a virágzó hajtásvéget és szárítsuk meg. Erősíti az érfalakat, segít enyhíteni a viszeresek panaszait.
Most gyűjthetjük az álmatlanságot, depressziót enyhítő orbáncfüvet, hiszen most virágzik ez is.
Egyet viszont mindenképpen fogadjunk meg: bármelyik növényt gyűjtsük is, ne csak magunkra gondoljunk! Mindig hagyjunk ott virágzó növényeket a rovarok és a magok kedvéért, és soha még véletlenül se húzzuk ki tövestül! A növény teljes virágzásban úgysem fog meggyökeresedni a kertünkben, viszont ha szerencsénk van a jövő évben is megtaláljuk majd, ha újra felkeressük, ott a természetes élőhelyén.
