A tyúkok szeretnek sok minden mást, de szeretik a bolognai spagettit. Ez a mai nap felfedezése. A spagetti Panni kutya adománya volt, na persze nem önkéntes, de miután 1 napig nézegette a tányérjában, egy merész mozdulattal úgy döntöttem, hogy átöntöm a tyúkoknak szánt adományok edényébe és kiviszem nekik. Mielőtt mindenki megdöbbenne és sietve értesítené az állatvédőket, szeretném megjegyezni, hogy a spagetti kiváló állapotban leledzett, szakszerűen marhahúsból elkészítve, házi bio paradicsom mártásban, barilla márkájú spagettivel körítve, csak Pannika  szokás szerint úgy érezte, hogy: jó hogy nem már konyhai maradékot fog enni, mikor egy napi szelíd lelki terror után kaphat ő majd mást is.

Éppen két hetes tyúk-anya vagyok, ideje, hogy összefoglaljam az elmúlt időszak legkiemelkedőbb tapasztalatait.

1. Nekem vannak a legklasszabb barátaim:)))

Ez látszólag nem tartozik a tyúk-tapasztalatok közé, de aki nyomon követte a tyúk rezidencia (franciásan La Poule Residence min. five stars category) építés 2-3 órásnak indult ámde négy napig tartó folyamatát, tudja, hogy előre kimerítettem a baráti szívesség lista első ötven tételét és többen csak azért hagyták meg a telefonjukban a számomat, hogy tudják, na ez az a nő, aki ha hív, a saját testi és lelki jólétem érdekében nem veszem fel a mobilomat. Néhányan a négy nap kimerítő kerítésbetonozás, tyúk  palota (400 kg tömör fenyő) helyre vonszolás, kerítés drót kifeszítés, maradék sóder elterítés, festés, belső meszelés és a tömör fába  utólagos szellőzőnyílások fűrészelése után (mindez 34-36 fokban) felvetették, hogy a jövőben csakis panel csajokkal fognak barátkozni. De azért köszönöm nekik:) Az első 300 tojás szeptember 12-e után (ezt tűztük ki első tojás-tojó napnak a tyúkokkal közösen) őket illeti!!!

2. A tyúkok nem is annyira korán kelők!

Miután spárgával lekötött papír dobozokban szakszerűen hazafuvaroztam a tyúkjaimat (8 női és 1 db férfi neműt), és az eredeti gazdájuk tanácsára megálltam, hogy ne még aznap este eresszem szabadon őket az apartmanjukhoz tartozó gondozott zöldterületen (falusiasan tyúkudvarban), hanem azonnal betettem az egész csapatot a szerény kis lakosztályukba, szomorúan nyugtáztam, hogy annyira nem voltak megilletődve, hogy ne potyogtassák rögtön tele a ropogós karton papírral leterített padlót:((( csak másnap engedtem ki őket. Azaz csak engedtem volna, mert miután már 4.00-tól  az izgalomtól éberen feküdtem az ágyban és azt tervezgettem, hogy mivel fogom megetetni őket, így elhúztam a felkelést fél 5-ig, majd 5.15-ig elkészítettem nekik az első reggelit (all inclusive) és fél6-kor pontban elhúztam az ajtón a reteszt, a tyúkok (a kakassal az élen) még aludtak!!! Sőt azt kell mondjam, eléggé szemrehányón pislogtak rám, hogy minek is zavarom őket, majd tüntetően hátat fordítottak a rúdjukon és meg sem mozdultak. 1 órás kitartó motoszkálás (maradék festések pótlása, egy kicsi kis kalapálás csak úgy éppen hogy) ellenére sem:(( Majd végre fél7-kor némi ázott kenyeres csalogatás okán, végre megindultak kifelé. A szakszerűen elkészített létrát persze csak elrugaszkodásnak használták, egyáltalán nem sétáltak végig rajta peckesen, ahogyan én azt előre elképzeltem.

3. Viszont a tyúkok meglepően jól neveltek 

Az első nap vége felé felrémlett bennem a kósza gondolta, hogyan is fogom én bevarázsolni a tyúkokat este a kacsalábon forgóba, a vérengző éjszakai nyestek, macskák és rókák támadásai elől. Ami biztosnak látszott: a) nem fogom tudni megfogni őket, mert túlságosan tartanak tőlem és valljuk be én is tőlük b) nem hallgatnak rám és eléggé hülyén is éreztem magam, ha pipipi, tyúktyúktyúk vagy egyéb szavakkal próbáltam odafigyelést kicsiholni belőlük c) egész nap etettem őket, tehát kajával sem valószínű, hogy ez menni fog. Legnagyobb meglepetésre a helyzet magától megoldódott. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a tyúkok és a kakas is bent ülnek a bedroom-ban, szorosan összebújva egymással. Megnyugtató ámde dicsérő szavakkal adtam nyomatékot annak, hogy mennyire helyeslem ezt a magatartásukat, hogy értsék holnap és azután is ezt várom tőlük. Azóta már 14 éjszakán vagyunk túl és legnagyobb megelégedésemre a tyúkok rendkívül jól nevelten  naplementekor szépen egymás után besétálnak, repkednek a 4 lábon álló leginkább loft típusú (minden egy térben) hajlékukba.

4. Nem biztos, hogy egyszerű lesz közeli (simogatásos) kontaktusba kerülni velük

Túl több kutya és egy női teknős (lásd az előbbiekben Ernő a nő címen) megszelídítésén, titkon azt reméltem,  hogy a tyúkokon is érzékelni fogom azt az őszinte, önzetlen rajongást, ami az embert teljesen ellágyítja a házi állatok irányába. Egyelőre finoman szólva is, ez nem így van. A tyúkok rendkívül gyanakvóak és tartózkodóak, amikor közelítek hozzájuk, és nem utolsó sorban hegyes csőrük és nem túl kedves arckifejezésük van. Egyáltalán nem mutatják, hogy vágynának a simogatásomra. Az eddigi egyetlen próbálkozásom egy lisztkukacos kényeztetés volt, amikor megpróbáltam kézből adni a kukacot nekik, de egyrészt túlságosan felzaklatta őket a lisztkukacok látványa és egyszerre rontottak neki, más részt nem igazán tudtam megbecsülni kellő tapasztalat hiányában, hogy milyen erősen fognak a csőrükkel a kukacra csípni, érzékelik-e, hogy hol van a kukac vége és hol kezdődik az én tenyerem. Ezért aztán megfutamodtam, kiejtettem a kukacokat és hagytam, hogy a földről szedjék fel őket.

Szóval az álmom beteljesülése a kézből evő és simogatható, gazdájuk szavára hallgató tyúkokról még várat magára, de összességében az angol honlapok alapján tervezett, legjobb barátokkal épített Chicken Palace remekül szuperál, a tyúkok kiválóan érzik magukat, minden nap újabb és újabb kulináris élményben van részük (és egyáltalán nem mindig Pannikának köszönhetően) és izgatottan várják (velem együtt) a szeptember 12-ét, hogy aztán a rózsaszínű selyempapírba csomagolt első tojásokat az arra érdemeseknek elküldhessék!!!