Mindenkinek, akinek hiányzik:)
Nem terveztem, hogy egyszer erről is írni fogok, de aztán belefogtam és rájöttem, hogy nem is olyan egyszerű leírni annak a bomba receptjét, hogy hogyan is telepítsünk vadvirágos rétet? Egyrészt felelősségteljesen, hogy az ne csak egy egyszeri kudarcos próbálkozás legyen, elvetve egy szupermarketben vásárolt magkeveréket, aztán csalódottan nyugtázni, hogy ez nem sikerült.
Másrészt nem egyszerű leírni a receptet azért, mert ha nagyon hosszasan és részletesen írom le, hogy mit, miért és hogyan csináltak régen és hogyan kellene ezt ma csinálni, akkor vagy nem olvassa el senki vagy mindenki megijed és feladja mielőtt elkezdené.
Pedig a vadvirágos rét maga a gyönyörűség!
Saját telepítésű vadvirágos a Városi farm projektkertemben 2016-ban
Mindenkiben, aki valaha látott ilyet csodás emlékeket ébreszt: a nyári tarka virágcsokrokról, amiket szedtünk, a zsongásról, a szorgosan döngicsélő méhekről, dongókról, a százféle színű és mintázatú lepkékről és a lágy szélben ringatózó mutatós bugájú fűfélékről.
Egyszóval az élet sokféleségéről, amit akkoriban teljes természetességgel kezeltünk, de a mai kertjeinkben valahogy elvesztettük ezt. De igenis van remény, mert vágyunk rá! Vadvirágos rétet telepíteni fontos, érdemes, sőt köszönhetően a környezetvédők pozitív befolyásának divatos is!
Vágjunk hát bele!
Én a blogomban két fejezetet szeretnék szánni a témának, az elsőben nosztalgiázni fogunk egy kicsit és megérteni, hogy mi is az a virágos rét!
A második részben segítek abban, hogy milyen módon lehet a különböző kerti körülmények között vadvirágos vagy vadvirágosnak tűnő rétet telepíteni és gondozni.
Kezdjük akkor azzal, hogy mindenki becsukja a szemét és visszagondol arra, hogy milyen is volt az a bizonyos rét?!
Miért nincs ma már igazi vadvirágos rét?
A vadvirágos réteket vagy másik nevén kaszálókat esetleg legelőket pár évtizede még különösebben keresni sem kellett, hiszen ott voltak a falvak vagy a települések szélén, általában azokon a helyeken, ahol már nem a napi szintű kertművelés zajlott, hanem, ahol például a közösség gyümölcsöse vagy a legeltetésre használt terület terült el. Nálunk ezt a részt Szilvásnak hívták, nem véletlenül:) a dombon frissen felhúzott lakótelepi rész és a régi falu között helyezkedett el, ezen sétáltunk át minden alkalommal, amikor lementünk a nagymamámhoz látogatóba. Látszottak még a régi elvadult gyümölcsfák, amiken időként termést is szüretelhettünk, tüskés- bogyós bokrok is nőttek benne (galagonyák, kökények, vadrózsák) határos volt egy erdősebb, árnyékosabb résszel, patakkal, maga volt a sokféleség és a gyönyörűség.
Néhány éve visszamentem megnézni gyerekkorom Szilvását és rétjét. Minden az enyészeté lett. A város nem terjeszkedett azon a területen, így nem parcellázták fel, de hagyták teljesen elvadulni az egészet, a rét eltűnt, áthatolhatatlan bozót borítja az egészet. Ugye ismerős?
A rétek eltűnésének okai gyakorlatilag a megváltozott életmóddal, igényekkel és területhasználati szokásokkal függenek össze. A nagyüzemi gazdaságokban a hagyományos kézzel kaszált kaszálók értelemszerűen nem léteznek, egybefüggő legelők vannak, vagy nagyüzemi módon zajlik a takarmány termelés, így sem a gyakori gépi kaszálás (vagy szárzúzás), sem pedig a növényválasztás (elsősorban lucernafélék, monokultúrás vetés) nem hagyja kifejlődni a réteket.
De legalább ennyire felelősek vagyunk mi, modern kis kertépítők is, akik minél gyorsabban szeretnénk, minél zöldebb és minél kevesebb gonddal járó, egységes zöld fűvel borított udvarokat, homogén zöld felületeket, szigorú ágyásokba vagy edényekbe ültetett virágokat a kerítés mellé. Abban azt hiszem mindannyian egyetértünk, hogy ezek sem nevezhetők virágos réteknek
Vizsgáljuk meg akkor közelebbről, milyenek voltak is ezek a vadvirágos rétek?
Nem véletlenül találó kaszáló szó, hiszen ezeket a réteket általában szénagyűjtés céljából tartották fenn, olyan területeken, ahol például a gyümölcsfák közé nem akartak állatokat engedni vagy túl meredek volt a domboldal vagy számos más oka is lehetett. Ezek általában a közösség által használt és fenntartott egybefüggő területek voltak.
Nem szabad elfelejtkezni persze arról, hogy amit mi összefoglaló néven rétnek nevezünk, az földrajzilag, éghajlatát, domborzatát és talajtani viszonyait tekintve nagyon különböző élőhelyek lehetnek. Vannak általánosságok, amik igazak mindegyikre, de vannak nagyon jelentős terület specifikus dolgok is.
Ami az én csukott szemem előtt megjelenő virágos rét, az a lejtős, napos domboldalakra, a Mecsekre vagy a Bakony lankásabb területeire jellemző fákkal tarkított messze hullámzó színes, virágos rét.
(Más jellegű, ugyancsak gyönyörű rétek vannak száraz, szélnek jobban kitett részeken, fennsíkokon, mocsaras, nedves vidékeken is, ezeket azonban kerti körülmények között szimulálni szinte lehetetlen.)
Szóval régen a fűben gazdag területeken a kaszálásnak és a szénagyűjtésnek, de akár a modern gépek előtti városias területekre jellemző parkfenntartásnak is volt egy ritmusa, amely kedvezett a virágos rétet alkotó növények fejlődésének. A rétek jellemzően úgy alakultak ki, hogy a füvet a tavasz folyamán hagyták növekedni egészen a tavasz végi koranyári csapadékos időszakig és csak utána, valamikor júniusban kaszálták le. Így a réten élő fűféléknek és virágos növényeknek idejük volt szárbaszökkenni, virágot és termést hozni és elszórva magjaikat újravetni a következő nemzedéket.
Tipikus fajtái voltak a koranyári virágos rétnek (ez volt az igazi kedvencem): a réti vagy a sokvirágú boglárka, a különféle legyezőfüvek, a pimpók, a mezei zsálya a gyönyörű sötét kékes-lilás színével, vadrezeda, a fehérszínű közönséges cickafark, mindenki kedvence a fehérszirmú sárgaközepű réti margitvirág vagy margaréta, a rózsaszín réti kakukkszegfű, a fehér mécsvirág, vagy a mezei sóska a fanyar savanykás leveleivel.
Nem beszélve a változatos fűfélékről, amiknek a nevei is ma már valószerűtlenül csengenek (nekem már mondták, hogy sztük ezeket csak én találom ki;) mint a puha rozsnok, a sovány csenkesz, a réti csenkesz, a réti perje, a csomós ebír, a kék perje, az angol perje, a tarackbúza, a fehér tippan, a réti ecsetpázsit, amelynek az ujjainkkal le lehetett húzni egy csomóban és szélnek ereszteni az érett magjait.
A júniusi kaszálás után egy szárazabb időszak következett, a nyár közepi forrósággal. Mivel a növények növekedése lelassult, teret kaptak az alacsonyabb, talán nem annyira mutatós réti virágok is, emellett persze a száraz időszakot jobban toleráló fűfélék, az olyan gyógynövények mint a közönséges orbáncfű, az apróbojtorján, az általában fehéres színű ernyős virágzatú murok félék, amelyeken a kövér páncélos bogarak elégedetten sütkéreztek, a pillangós virágúak, a lucernafélék, a somkóró, a szarvaskerep, a tarka koronafürt, a réti lóhere, bükkönyfélék (kaszanyűgbükköny, takarmánybükköny), a kerekrepkény, a lándzsás utifű, a világoskék katángkóró, a lila és sárga ökörfarkkórók, az aranysárgaszínű oroszlánfogak.
A nyár végi csapadék hatására aztán újra növekedésnek indultak a rét növényei és lehetőség adódott arra, hogy újabb kaszálás(ok) következzenek. A téli pihenő után a körforgás pedig újrakezdődött tavasszal, addig a magok és az évelő tövek megpihentek a földben.
Miért fontos a kézi kaszálás?
A hagyományos kaszálás ugyanis nem rongálja, nem zúzza apró darabokra a viszonylag magas szárú növényeket. Csak egyszer tőben vágja el őket, így egyrészt össze lehetett gyűjteni a levágott “füvet” és ezt meg is tették régen a nagyfogú szénagyűjtő gereblyékkel, ami egyszerre lazította a felszínt és nem hagyta befülledni a töveket. Nincs új a nap alatt mi ezt motoros fűszellőztetőkkel és gyeplazítókkal oldjuk meg. Amíg a széna száradt a réten, a magok kipereghettek és visszakerültek a talajfelszínre.
A mai apróra szecskázó fűnyírásunknak, főleg ha mégcsak nem is gyűjtjük össze fűgyűjtővel a levágott füvet az “eredménye” hamar érzékelhető lesz, egy-két szezon után elkezd mohásodni a fű. Nem csoda, hiszen a betömörödő fűapríték nedvesen, de oxigén szegényen tartja a talajfelszínt, a fűfélék kipusztulnak és a helyüket a párás közeget kedvelő mohafélék veszik át.
Szóval, aki virágos rétet szeretne, az mindenképpen számoljon azzal, hogy ha sikerül, akkor lesznek a rétnek szebb ill. kevésbé díszes periódusai és, hogy sürgősen keresnie kell valakit, aki megtanítja kaszálni vagy olyan gépet kell keresnie, ami a magasszárú füveket kíméletesen vágja el és nem aprítja apró darabokra. A következő részben a virágos rét telepítésének fortélyai mellé, ehhez is adok tippeket!
Addig is egy nagyon érdekes olvasni való a rétekről és a benne fészkelő madarakról:
http://provertes.hu/files/tgy_konyv/57-130_Pro%20Vertes.pdf
Források:
Jávorka-Csapody: Erdő mező virágai az időszámításunk előtti 1955-ből, Mezőgazdasági Könyvkiadó, érdemes megvenni, amíg még lehet!!!
Simon-Csapody: Kis növényhatározó , az példányom 1966-os még az anyukámé volt, de általános iskola 5-dikben még használtunk ilyet:)
Képek forrása: saját fotók és internet
