Szeretek meglévő anyagokat, tárgyakat, itt-ott heverő, másnak már értéktelen dolgokat felhasználni a kertépítésénél. Kicsit olyan mint a kirakósba beilleszteni az odaillő részletet, megtalálni az anyagok és a tárgyak funkcióját és helyét a térben. Mint mindig az aranyszabály: a kevesebb több! Nem jó, ha túl sokféle céltalan tárggyal zsúfoljuk tele a kertünket, jó ha van benne például következetesség, ugyanaz az anyag vagy szín feltűnik többször is. Számomra a szép, aminek van valami funkciója is, nem szeretem amikor használati tárgyakat csak úgy "kiállítanak" dísznek a kert közepén muskátlis cseréppel vagy anélkül mint a kerti törpét.
Ágyásszegélyt például kétféle anyagból építettem, amelyek színükben megegyeznek egymással, először amíg kitartott bontott téglákat ástam le, a hosszú oldalukra fektetve, majd amikor ez elfogyott, akkor találtam még egy jó adag régi cserepet, így ezzel folytattam a szegély építést. Valószínűleg nem tart majd örökké, de mire elporlad biztosan lesz majd újabb ötletem.
Találtam egy régi kamrapolcot, ami meglehetősen elszúvasodott már, így ki kellett hoznom a házból. Ránéztem és beugrott, micsoda rovarhotel!!! Még nincsen teljesen kész, egyelőre csak gyűjtögetem azokat az anyagokat, amelyek réseibe szívesen beköltöznének a rovarok. A farönkökre fúrok még lyukakat, ha lesz rá időm. Íme, most így néz ki a pillangókerti rovarhotel:
Kihinné, hogy ezek a babkarók, valójában belvárosi karácsonyfa installációk voltak előző életükben, míg egy kedves virágkötő barátomtól, "Milyen klassz babkaróid vannak az udvar végében!" felkiáltással el nem kértem. Most is a kertem fókuszpontjai, de ha a futóbabok teljesen birtokba veszik, igazán látványos zöld gúlákká alakulnak át, a dolgom pedig csak annyi, hogy győzzem szedni róluk a sok-sok babot.
Nincsen madárbarát kert itatóhely nélkül. A régi kővályút a kerti csap alá téve, vízzel telve, folyamatosan várja a szomjas kis látogatókat. A régi kút vízhúzó vödrét a garázs mélyéről kotortam elő, nem állandó dizánj elem, csak alkalmi. Egy csokor bögre virágnak kotortam elő, amit ajándékba hozott valaki.
Van az úgy is, hogy amit felhasználunk a kertben, nem feltétlenül a szó esztétikai értelmében szép, van amikor csak jó, funkcionális és ötletes. Figyelem, először mindenkinek a háttérben látható bejárati ajtókra kell fókuszálnia!
Ez ugyanis az én kerti komposztálóm. Egy barátommal építettük úgy, hogy a vastag kapuoszlopokat leástuk és hozzájuk rögzítettük az ajtó lapokat. A komposztálóm így kellően tágas lett, egy darabig mindent elnyel majd, de bőven van benne helyen, hogy a talicskát kiborítsam vagy hogy majd villával átforgassam az egész kupacot.
és a +1 ötlet ;)
Na jó, ez azért nem a legfőbb büszkeségem:)) de nem tudtam ellenállni neki. Összesen 9 darab mindenféle színű és nagyságú bödönt találtam a ház és a melléképületek különböző pontjain. Begyűjtöttem és felsorakoztattam őket a garázsajtó előtt, szigorúan növekvő sorrendben és hirtelen olyanok lettek, mint a csípőre tett kézzel beszélgető falusi asszonyok. Aztán kerestem nekik egy nem túl feltűnő helyet, kilyukasztottam az aljukat, megtöltöttem laza, homokos, tápanyagdús földdel és immáron most egy-egy rebarbara dísszel a nyakukban beszélgetnek a komposztáló előtt:)))
