Bizonyára mindenkinek van olyan fix program az életében egy idegen helyen, amit nem hagyna ki semmi pénzért sem. Nekem ezek a botanikus kertek, kastélyparkok, kiskertek, mindenféle lyukak és kreatív helyek ahol növényeket tartanak az emberek, balkonok, udvarok, előkertek. Bárhol vagyok ezek azok, amik a legjobban érdekelnek.
Különös átnevelő hatással volt rám, amikor először csodálkoztam rá mediterrán és szubtrópikus helyeken, azokra a növényekre, amiket mi otthon a cserepekben ápolgatunk vagy sanyargatunk, majdnem teljesen mindegy a végeredmény tekintetében. Ugyanakkora és ugyanolyan szembetűnő a különbség a valóságos élőhelyén élő és a cserepekben sorvadozó növények között mint amikor medvét látunk a veszprémi állatkertben vagy halakat és papagájokat az állatkereskedésekben. Egyszóval ezek a találkozások azzal az eredménnyel végződtek, hogy nem próbálok többé otthon a száraz levegőjű lakásban tartani szubtrópikus, nedves-párás éghajlathoz szokott növényeket, mediterrán leandereket, kefevirágot és citromfát a teraszon (majd télen a szobában vagy ha szerencséje van szegénynek, akkor a hűvösebb és nyirkosabb a pincében), ha tehetem megcsodálom ezeket a növényeket inkább azon a helyen, ahova teremtették őket.
A taipei botanikus kert egyike ezeknek a szubtrópikus élményeimnek, remélem mindenki felismer néhányat az otthoni kedvencek közül:))
További képek a botanikus kertről a facebook-on találhatók.
