Most már hivatalosan is (bio) kiskert tulajdonosnak érzem magam, mivel május 10-re, néhány apró simítástól eltekintve befejeztem a kertépítést. Azért elég nagy projekt volt:) Na jó voltak elképzeléseim arról, hogy mekkora munka lesz és az elején azt gondoltam, hogy nincsenek határidők, majd készen lesz, amikor lesz. De aztán elkapott a hév, na meg a biológia olyan nem megvetendő összefüggései, hogy nem lehet bármit bármikor. Ősszel ugyan elkezdtem és egészen addig eljutottam, hogy dugdostam őszi fokhagymát, ültettem egy csomó bogyós gyümölcsöt, és elkészültem még néhány ágyással, de aztán megjött a tél.
Anyukám praxisából emlékeztem még arra, hogy borsó és a dughagyma időszak vészesen hamar elkövetkezik. Így aztán egy február végi –március eleji szép napsütéses hétvégén meg is teltek a maradék ágyások borsóval és dughagymával. És attól kezdve megindult a verseny az időjárás, az ásási sebességem és a vetőmagos zacskókra írt vetési idők bűvöletében.
Közben jártam a kishantosi népfőiskolára is, biokertészkedést tanulni és ez a néhány alkalom egyrészt megerősített abban, hogy igen én ezt AKAROM! és ráadásul megragadt az emlékezetemben egy remek ember: Átsné Éva mondata, hogy még a legvacakabb őszi ásás (az ő léptékeiben szántás ) is sokkal jobb, mint a tavaszi. A biokertészek ugyanis azt mondják, hogy a talaj szelvényeit nem szabad radikálisan megbolygatni, mert mindegyik élőlény pontosan tudja, hogy ő melyik szinten szeret tartózkodni és ha hirtelen a fejük tetejére állítjuk őket, akkor az összes energiájukat arra fordítják, hogy visszatérjenek a helyükre és nem azokra a hasznos tevékenységekre, amiket valójában ki tudnak fejteni. Márpedig a jó talaj kulcsfontosságú. Ráadásul szerintem nemcsak a biokertészeknek. Csak mi mást értünk jó talaj alatt, mint azok, akik a jól átforgatott, bepétisózott, talajfertőtlenített változatban hisznek. Nos én tudva, hogy a vacak őszit már lekéstem, mindent megtettem, hogy valamit visszahozzak a hátrányból: több mint 20 zsák szürkemarha trágyát ástam be a gondosan gaztalanított (kézzel!!) földbe, ásványi anyag pótláshoz használtam a Meliorit nevű készítményt is, és nem utolsó sorban, ahhoz, hogy emelt ágyásokat építsek, több mint 7 köbméter termőföldet hordtam be a kertembe. Több okból is a valamilyen elkerítéssel jól körülhatárolt ágyások híve vagyok: egyrészt mert szép, másrészt mert a mi homokos jellegű talajunk egy idő után szétfolyik és eltűnnek, lelapulnak a műgonddal kialakított ágyások, harmadrészt pedig mivel az ágyások gerendával és alatta geotextítiával körülhatároltak, reménykedem benne, hogy ezt a gyomok is észreveszik és nem (na jó, nehezebben) hódítják vissza a területet, amiről kitessékeltem őket. Nem utolsó sorban kell egy kicsi stimuláció Panni kutyusnak is. Ha kooperatív hangulatban van, pontosan tudja, hogy hol kellene közlekednie.
Én szeretem a geometrikus, tiszta formákat, ezért a kertet nagy négyzetekre (ágyások) széles sugárutakra (a diszkrétebb indulatszavakkal történő fűnyírózhatóság miatt) és keskenyebb ágyások közötti gyalogutakra osztottam, amit hánccsal fedtem a gyomok távol tartása és a sár ellen (Pannika hófehér lábacskájának megőrzése érdekében, bár ezek az utacskák éppen annak a szabályrendszernek a részét képezik, amit Pannusunk valljuk be nem túl nagy igyekezettel, igyekszik elsajátítani: sugárutak: IGEN, kis utacskák, pláne sőt ágyások teteje: NEM!!!!).
Néhány barátot és családtagot azért még Pannikán kívül szeretnék felsorolni, akik segítettek nekem a munkában és ennek ellenére még ma is felveszik a telefon, ha felhívom őket: Dóra és Sándor (ásás), Judit (ásás, gazolás too!), Zsombi, Péter és Bálint (föld és gerenda hordás) és Gyula (szinte minden beszerzése, és hazaszállítása ami kell).
A tavaszi ásás legnagyobb haszon élvezői a tyúkok voltak, mivel az eddig nem művelt földben, rengeteg kövér fehér cserebogár lárva (lánykori nevén: pajor) bújkált a földben, és ezek aztán kis kék vödörben összegyűjtve hozzájuk vándoroltak. Azóta a tyúkokkal való kapcsolatom is feljövőben van, a titok, hogy kis kék vödörrel kell közelednem hozzájuk és akkor hajlandók kb 2 méterre megközelíteni. (Az eddigi közeledési csúcs valahol 1,8 méter környékén lehet, de ehhez azért elég sok pajor kell.
A normál tavaszi menetrend elég gyorsan kialakult: ástam, földet és trágyát hordtam, gerendát festettem, ágyás építettem (vízmértékkel!!!) és vetettem, ültettem, mindezt viharos sebességgel.
A következő fontos alapszabály: biokertész nem használ csávázott vetőmagot! Aki nem tudja mit jelent ez a szó, még biztosan nem biokertész, de érdemes utánanéznie a dolognak. Nem akarom eldönteni a vitát, csávázott vagy nem, csak azt tudom, hogy én elhiszem, hogy a méreggel kezelt magból fejlődő növény szöveteiben a mérgek megtalálhatók lesznek, ráadásul a virágporuk káros hatással van a méhekre. Ezen felül csávázott magból készült répát és salátát tudunk venni a TESCO-ban is, minek akkor küzdeni értük a kiskertben.
Szóval lépésről lépésre alakult a dolog, apró résztávokat tűzve ki magam elé: március eleje: spenót és saláták, DE március 15-re el kellene vetni a répát, paszitnákot és petrezselymet is! Nem mondom, hogy a hóhelyzet segített, mivel ásni sem lehetett, de lélegzethez jutottam legalább és mire az idő javult egy kicsit, pont egy hónappal később, elvetettem végre a répamagokat is!
Szintén Kishantoson hallottam először a tápiószelei génbankról (pontos neve Növényi Diverzitás Központ ,szívből ajánlom!). Követve a honlapjukon leírt utasításokat 10 féle tájfajta vetőmagot rendeltem tőlük: spenótot, sárgarépát, pasztinákot, több féle paradicsomot, zombori tököt:), mungó és azuki babot, valamint Olgitól a kerekegyházi Rendek ökotanyáról kaptam kerekegyházi lila burgonyát, aminek az a története, hogy az ő nagyanyja mentette meg a fajtát és adott a génbanknak is megőrzésre. Ilyen kerek a világ:))
Elvetve a répa, vetni kell nemsokára a krumplit, ráadásul a paradicsom magokkal is kezdeni kell valamit! Nem vagyok egy palánta előállító zseni, talán egyszer próbáltam és nagyon nem sikerült:(( tehát lakásban biztosan nem akarom, de találtam rá egy jó megoldást: mini hideg-meleg házat kellene készíteni. Gyulaaa! A nagy mű nem más mint egy masszív fakeret, nyitható/levehető üveg tetővel. A trükk még annyi, hogy alulról lehet fűteni friss trágyával, jó minőségű földet kell beletenni és az oldalát akár belülről pl. szalmával szigetelni, és/vagy kívülről is földet tenni köréje amilyen magasan csak merünk vagy az esztétikai érzékünk engedi. Biztosan időjárás-szerencse függő, hogy ebbe a szerkezetbe mikor vetjük el a magokat és mi lesz belőlük. Tartós fagyot nem vészelnek át benne a palánták, legalábbis az enyémben nem, de kiindulva abból, hogy ha később is tudjuk elvetni őket, de kint a természetes fényen sokkal gyorsabban fejlődnek a növények mint télen a szobában, szóval a dolog akkor kiegyenlítődik. Így ebbe a remek szerkezetbe vetettem a paradicsom magokat és mostanra gyönyörű palántákká lettek (mégis csak palánta zseni vagyok:), a karfiol egyik full extrás változatát: a csillag vagy pagoda karfiolt és cukkiniket. Ami még fontos lehet, hogy ez a mini melegház (meleg talpnak is olvastam német biokertészeti könyvekben) olyan sajnos mint a kutya, minden nap foglalkozni kell vele. Először is figyelni az időjárást és ha süt a nap kinyitni, mert sokkal-sokkal melegebb lesz benne pillanatok alatt mint kint a szabadban, a növények pedig megfőnek benne. Este visszacsukni, amíg fagyveszélyes a helyzet, a növényeket öntözni, egyelni, mert észtvesztően gyorsan nőnek benne! Viszont, ha már nem palántákat tartokmajd benne, akkor ágyásnak fogom használni és ami még izgat, ki is fogom próbálni ősszel, hogy kiürítve és homokkal feltöltve egy darabig tudok-e pl. krumplit vagy répát tárolni benne.
Egy másik nagy varázslat a csalánlé, eléggé büdös varázslat ugyan, de tényleg csodaszer. Ha szánunk rá időt és készítünk tavasszal a palánta és a szabadföldi növények felneveléséhez, a növények tényleg meghálálják és láthatóan egészségesebbek lesznek tőle. És ez még nem minden! A gyümölcsfákra és bokrokra is kipermetezhetünk belőle immunrendszer erősítőnek, kártevő távol tartónak. Én nagy rajongója vagyok és amióta a ház közeléből a kert végébe telepítettem, azóta a családom is. A csalánlét kombinálhatjuk más jótéteményekkel is, mint például zsurló vagy fekete nadálytő, én az idén a fekete nadálytövet is kipróbáltam, zsurló tenyészetet a mi környékünkön sajnos még nem sikerült felfedeznem.
A remek talaj, a csalános öntözés mellett van még néhány okosság, amiket szintén próbára teszek. Az egyik a jó szomszéd-rossz szomszéd dolog mint a Született feleségekben, csak itt tényleg vannak olyanok, amik támogatják és jó hatással vannak egymásra. Segítenek a másiknak a növekedésben és a kártevők elzavarásában és vannak olyan társítások, amikor ki nem állhatják egymást. Ugye az alapok, amit talán mindenki ismer például a répa-büdöske vagy a paradicsom-zeller, krumpli-bab vagy csombor, de például a krumpli-paradicsom, na az ami tilos!
Érdemes utána nézni ezeknek és eszerint lehetőleg vegyes ágyásokba ültetni a növényeket, mert szépek, egészségesebbek lesznek és nem utolsó sorban nagyon is kreatívan lehet hozzáállni az ültetéshez.
Nagyon tetszik még az ötlet, ami pedig egyenesen a középkori kolostori kertészkedésből jön, hogy fűszernövényeket ültessünk az ágyások szegélyébe: zsályát, cipruskát, levendulát például, mert ezek aromás növények és a belőlük felszálló illóanyagok megzavarják a kártevőket, így aztán valamennyire távol tartják őket (ezt is Kishantoson tanultam) a növényeinktől, amiket meg szeretnénk óvni tőlük. A biokertészek egyébként nem úgy tekintenek a rovarokra mint potenciális ellenségekre, amiket azonnal meg kell semmisíteni, hanem mint a nagy egész részeire, csak ne legyenek egyszerre túl sokan éppen ott, ahol nem kellene. Egy-egy faj túlságos elszaporodása inkább az egyensúly megbomlását jelzi, persze ez nem azt jelent, hogy semmiképpen sem szabad beavatkozni és megszabadulni a betolakodóktól, csak nem durván és drasztikusan. Vannak olyan szerek, amik a biokertészkedésben engedélyezettek, ezek használatát is most tanulom: például a lemosó permetezéshez használtam Nevikén-t és Vektafid-R nevű réz tartalmú készítményt, erről persze eszembe jutott, hogy a dédnagyapán hogyan permetezte rézgáliccal a szőlőt és a rózsáit annak idején (a biokertész dinasztia:). Szinte folyamatosan lehet használni a csalános levet (nem virágzó növényből készítve), valamint a higított narancs vagy parafin olajat és a káli szappant. Szintén Olgitól hallottam, hogy a burgonya levelét fahamuval kell leszórni a kártevők (az édes kis csíkosak) ellen és nem akkor kell a gazdaboltba rohanni valami jó erősért, amikor már félig lerágtak mindent.
Szóval próbálkozom, és az almafáim még sosem voltak ilyen szépek, pedig már több bio alma kísérleten is túl vagyok, virágoznak a naspolyáim, nem beteg a szilvafám levele és szépnek látszik az ősszel ültetett meggyfám is, nem beszélve a krumplimról a borsóimról, a spenótról , a retekről (ugyan csak XXS-es méretben). Bízom magamban és reménykedem, hogy egész nyáron kitart majd a szerencsém:)))