Az egyik feketém június elején úgy döntött, márpedig ha törik ha szakad ő kotlani fog. Csak emlékeztetőül 10-en élnek együtt lányok látszólag nagy egyetértésben, nincsen kakas a lakóhelyüknek még csak a közelében sem, az aki volt korán távozott, a fekete tyúkommal futólag sem találkozott össze sosem. Ez a békés boldog női egyetértés szépen működött is, egészen júniusig. A kakas elvesztése, már csak amiatt sem viselt meg annyira, mert arra a gondolatra jutottam, hogy ez egy egész csomó további problémától fog megkímélni engem, még pedig a kotlás, kiköltés kiscsibékkel foglalkozás teljes problémaköre ezzel egyszer s mindenkorra lezárult mielőtt egyáltalán elkezdődhetett volna.

Így aztán egy szép nyári napon (estén) amikor be akartam csukni őket és persze előtte összegyűjteni a napi adományt azt látom, hogy kilenc csaj fenn a legfelső rúdon, egy a fekete, bent a tojó rekeszben ücsörög még mindig. Gondoltam, hogy eltévesztette az időzítést, megcsúszott, várok egy kicsit hátha...Kisvártatva visszamentem, de még mindig bent üldögélt. Két dolog jutott rögtön az eszembe:a) lehet, hogy beteg? b) finoman megpiszkálom egy kicsit, akkor úgyis kimenekül, aztán majd reggelig meglátjuk.

A finom megpiszkálás (szinte simogatás) váratlan eredményt hozott: a TYÚK gonoszul visszasziszegett, sőőőt oda is próbált csípni a kezemhez. Gondoltam, hogy az eddig sem túl meghitt, meleg barátinak egyáltalán mondható kapcsolatomon  úgysem fog sokat rontani, ha erőteljesebben piszkálom akkor meg, hogy lássuk mi a gond.

Sajnos a hirtelen ötletből táplálkozó billiárd módszert (kapanyéllel kellő távolságból finoman, de annál kitartóbban lepöckölni a tyúkot úgy, hogy a tojásokban ne tegyek kárt) nem tudom tiszta szívből ajánlani a hasonló problémától szenvedőknek ugyanis a tyúk védekező pózt vett fel, kiterjesztette az összes szárnyát, tollát, farkát stb. így csaknem lehetetlen volt kitolni a rekeszből és közben ádázul csipkedte a kapanyelet, sőt ahogy csak bírt még bele is kapaszkodott. Dehát az ember nem arra született,.... rövid de intenzív viaskodás után sikerült kitolni a felháborodott tyúkot a rekeszből, majd fél kézzel, még mindig a kapanyél biztonságos távolságában tartva őt, gyorsan összekapkodni a tojásokat és rácsukni az ajtót.

És ez így ment attól kezdve napokon keresztül, míg végérvényesen rá nem döbbentem, hogy bizony ez a tyúk kotlani akar. A billiárd módszer helyett új fortélyt kellett kieszelnem mivel féltettem a tyúkot is (egyre ádázabban viselkedett, ha meglátta a kapanyelet) , hogy baja lesz, meg a tojásokat.

Ekkor következett az erős kesztyűben hirtelen mögé kerüléses módszer, aminek lényege a következő: vegyük fel a legvastagabb anyagú kerti kesztyűnket az ügyesebbik kezünkre, amilyen csöndesen csak tudjuk, nyissuk ki a tojórekesz ajtaját (nálunk ez a lépés elég nehezen ment egy idő után, mert Pannika a kerítésen kívülről csatlakozott az akcióhoz és úgy gondolta, hogy erőteljes ugatással támogatni fogja annak sikerét), na mindegy, ha kinyitottuk, akkor már ne habozzunk, hanem egy gyors mozdulattal, ragadjuk meg a tyúk farktollait (lehetőleg egyben az összeset különben kijönnek) a kesztyűs kezünkkel és gyors lélekjelenléttel határozott mozdulattal húzzuk ki a tyúkot a rekeszből és dobjuk le az ,udvarra.

 Nos ez a módszer eléggé hatékonynak bizonyult, de sajnos a tyúk az gyorsan tanul, és az óvatos ámde akusztikusan erősen megtámogatott ajtónyitásra különböző védekezési módszereket vetette be:

1. Velem szembe ült be a rekeszbe :(((

2. Szembe ült és már előre felkészülten széttárta az összes szárnyát,tollát és mindenét, hogy minél nehezebben férjen ki abból a bizonyos rekeszből.

És ez azóta így megy nap mint nap. Szakértők szerint 4-6 hét, ami az én időszámításom szerint már lejárt. Vannak olyan független vélemények is, hogy ha egyszer elkezdte akkor már soha sem....hát erre gondolni sem merek. És van persze a vizes módszer. Lehet, hogy ha nem változik semmi rövidesen, akkor kénytelen leszek bevetni?