Sokszor hallom, hogy: “városi biokert? Ugyan!” Mindegyik szomszéd permetez és ha én nem is, akkor majd az én kertem lesz a menekülő “kártevők” kedvenc állomáshelye.
Vagy:”különben is, tavaly is megpróbáltam a paradicsomot bio módon termelni és nem lett belőle semmi.“
A kicsi, de bio kategória igenis létezik. Legjobb példa rá a saját kertem: 22×80-as téglalap telken kb. 250 -300 m2-es haszonkert. Tipikus városi telek, körös-körül véve szorgosan permetezgető, talajfertőtlenítgető, “csak” a krumplibogarat és a pajzstetveket irtó szomszédokkal.
Ha valaki mégis csak szeretné megpróbálni a bio kertészkedést, annak legelőször is azzal a hagyományos szemlélettel kell szakítania, hogy külön -külön nézi a kertje részeit mint valami kicsi kis építőkockákat. Még ha lépésről lépésre épül is fel egy kert, akkor is legalább gondolatban látni kell előre a kész, egész “házat” azaz a teljes rendszert, a mi kis mini ökoszisztémánkat, ahol minden mindennel összefügg, minden mindennel kölcsönhatásban van.
Nem lehetünk csak sikeres bio paradicsom termesztők, legfeljebb ideig-óráig, ha nem tudjuk jól kialakítani számára a megfelelő talajt, például komposzttal javítva a szerves anyag összetételt, serkentve talajéletet, ha nem vonzunk a kertünkbe olyan állatokat, amelyek képesek féken tartani a nem kívánt kártevőket és nem ültetünk mellé például olyan növényeket, amelyek a méheket a beporzásra serkentik vagy növénytársításban “megvédik” a nem kívánt látogatóktól.
Csodálatos dolog, amikor egy olyan összetett rendszer mint akár a kiskert lépésről-lépésre kiépül és egyszerre működni kezd. Persze mi mindig ott állunk a háttérben, de nem úgy, hogy az akaratunkat kényszerítjük rá a kertünkre, hanem sokkal inkább megfigyelve a természetet, alázattal segítjük a finom rendszer hangolását, működését. Az ilyen szemléletben kialakított és működő kerteket nevezzük egyébként a 70-es évek óta permakultúrás kerteknek.
És, hogy ezek nemcsak szavak, jöjjön most néhány olyan konkrét dolog a saját kertemből, ami megerősített abban, hogy egy-egy ilyen rendszer bármekkora méretben beállítható és működőképes lehet.
Kezdjük először a kertünk fő szerkezeti elemeivel. Érdemes például a kertet egy vegyes, főként bogyósokból (som, kökény, galagonya, csipkebogyó), mogyoróból és más, lehetőleg nem tájidegen fajokból álló “kerítéssel” körbevenni, mondjuk a telekhatáron. Egy ilyen sövénynek rengeteg haszna van: lombozata megvédi a kertünket az erős széltől, búvó- fészkelő helyet jelent a madaraknak, és nem utolsó sorban felfogja a szomszédunk permetszerének jelentős részét. Érdemes kipróbálni, nagyon hamar megnő, változatos, szép látványt nyújt szinte egész évben, ráadásul rettentő gyorsan be is népesül, verebekkel, fekete rigókkal, cinkékkel és még sok-sok téli vendéggel.
A “hasznos” fák telepítésénél csak néhány a sokféle szempont közül: mivel tudjuk, hogy nem akarunk permetezett gyümölcsöt termeszteni, próbáljunk meg régebbi, őshonos, ellenállóbb fajtákat választani a legmodernebb, katalógusból választható hibridek helyett, ezek lehet hogy kisebb terméshozamot produkálnak, de a betegségekkel is ellenállóbbak lesznek.
Nálam nagyon bevált az a szerkezet, hogy a kertem alapterületét egy négyzetháló alapján osztottam fel és a legfontosabb csomópontokba egy- egy közepes termetű gyümölcsfát ültettem (kajszit, almát, meggyet és szilvát). Mivel metszéssel a lombjukat úgyis alakítani fogjuk, nem fognak a szükségesnél nagyobb árnyékot vetni az ágyásokra, viszont éppen annyit igen, amennyi a nyári forróságban néhány órás szusszanást engedélyez a lágyszárú növényeknek.
Ha van hely a területen, mindenképpen ültessünk madárbarát fákat is, olyan bogyókat termőket, amelyeket a madarak főleg a téli időszakban nyugodtan fogyaszthatnak. Gondolok itt például a közepes termetű berkenye félékre, de létezik rengeteg olyan bokor is, ami e célnak megfelel. A biztonság, a folyamatos táplálék, az itató(!) és a fészkelő hely (megfelelő odúk elhelyezése) hamarosan saját madár kolóniát és ezzel rengeteg hasznos segítséget biztosít a mini rendszerünknek. Érdemes elolvasni a Madártani egyesület madárbarát kertről szóló cikkét, és amit lehet tudatosan kiépíteni a saját kertünkben! A madarak a kertünkben többek között kordában tartják a rovar populáció minden formátumát és ez ugyebár nem haszontalan, ha az eljövendő csodás terméseinkre gondolunk.
Fájdalom, de rovarok nélkül nincsen egészséges kert! Nem lehet nekiesni, ha véletlenül meglátunk egy hernyót, vagy netán többet is, és mindenféle fújókákkal visszahatás nélkül kiírtani őket! Ha nem is tűnnek első látásra a leghasznosabb kertlakónak, gondoljunk mindig arra, hogy ha jól működik a rendszer, azaz egyensúlyban van, akkor majd valami biztosan kordában fogja tartani őket!
Nem beszélve arról, hogy vannak kifejezetten hasznos rovarok is: katicák, méhek, hogy csak a legnépszerűbbeket említsem. Minden veteményesben fontos, hogy legyenek folyamatosan virágzó növények is. Egyrészt mert szépek, másrészt mert odavonzzák azokat a rovarokat, például a lepkéket, vagy a méheket, amelyek majd megporozzák a növényeinket. Ha egyszer vesszük a fáradságot, leülünk a kertünk közepére és közelről tanulmányozzuk a bogaraink apró világát, soha többé nem jut majd az eszünkbe, hogy egy jó kis permetezéssel likvidáljuk valamelyiküket.
Ha a kiskertben mint rendszerben gondolkodunk, akkor könnyű belátni, hogy nem lehet mindig csak kivenni belőle, hanem vissza is kell juttatni bele. Legyen ez szerves trágya, komposzt vagy növényi trágyalé. Komposztálót már az első pillanatban érdemes készítenünk, akár a legegyszerűbb módon, négy darab raklapot egymásnak támasztva. Ha egész évben gyűjtjük benne a komposztálni való zöldeket (kertit és háztartásit) a következő évben már ezzel kezdhetjük a szezont!
Lehet, hogy első hallásra egy kissé meredeken hangzik, de a permakultúrás városi kertnek is része a haszonállat, jelesül például a tyúk! Felelősséggel és a szomszédok tűrőképességének próbára tétele szempontjából sem merek nagyobb termetűt ajánlani, de a tyúk mindenképpen remek választás. A komposztálandó növények közé, egész évben belekeverem a tyúktrágyát is, és a növényi komposzttal együtt juttatom ki tavasszal a földbe. Az eredmény fantasztikus! A tyúkok egész éves étkeztetését sajnos nem lehet egy kiskertből biztosítani, de némi tudatossággal legalább a tavaszi és a nyári zöldeket igen. Cserében biztosított ugyebár a friss tojás, na meg az élvezet, hogy bár minden nap a tyúkokkal kelünk, de legalább a reggeli kávénkat a csodás kertünkben ihatjuk meg:))))
