A februári kertészkedést a lelkem mélyén egyfajta bónusznak tekintem, aminek mindenféle kötelezettség nélkül, felhőtlenül lehet örülni, mert vagy bejön vagy nem. Összehasonlítva példának okáért a májusival, amikor ez ember lányát már egyfajta belső kényszer űzi, hogy gyerünk-gyerünk ültessünk, kapáljunk, gazoljunk, öntözzünk, mert nyakunkon a kertszezon.
Szóval a februári nálam rendszerint úgy indul, hogy csak kinézek egy kicsit hátra…a kertbe, aztán megérzem azt a bizonyos “tavasz szagot” és azonnal kint is ragadok.
Tegnap délután is, ez történt. Csak körülnéztem egy kicsit, aztán szedtem tyúkhúrt a tyúkoknak. Persze kapával és aztán a kapa ott is ragadt a kezemben.
Arra gondoltam, hogy na jó, annyival is előrébb vagyok, ha kitakarítom az üvegházat, kihordom a régi földet és előkészítem polcokat meg az ültető rekeszeket. Elkezdtem összekeverni a palántaföldet a most hozott alginittal és persze egy is komposzttal. De kellett belőle még. Végül is a komposzt halmot téli dzsekiben is át lehet forgatni, nem kell ahhoz nyári meleg. Így aztán nekiláttam és mire észrevettem, átraktam az egészet.
A komposzt a mindenem:))) egyszerűen komposzt rajongó vagyok. Kb. 2-3 év alatt lesz tökéletes. Aztán úgy kell elképzelni, mint a kincskeresést. A halom tetején ott vannak a friss még le nem bomlott szárak, lombok, növényi részek. De a kincs, a csodás érett komposzt az ott van, legalul, ide kell a villával leérni.
Úgy érdemes csinálni, hogy ami még nem jó, nem érett, az a meglévő halom mellé kerüljön egy olyan helyre, ahová majd az idei zöld nyesedéket, kerti és konyhai komposztálni valót hordjuk, ebből lesz az új komposzt halom a későbbiekben.
A halom, ha frissen bontjuk szét halványan langyos még, morzsalékos, élő, természetes és egészséges anyag. Lazítja a talajt, segíti a talajélet kialakulását, tápanyagot biztosít a növényeknek, szóval egy igazi kincs.
Ha valaki az idéntől gondolkodik komposztáló készítésben, ne habozzon, azonnal kezdjen neki! Keressen egy helyet az udvar sarkában, de a tűző napon! Néhány ásónyomnyit érdemes leásni és kialakítani egy szabályos területet, ahol a komposztáló elhelyezkedik. Többféle komposztálóval próbálkoztam már, de nekem a raklapból körberakott falú jön be, mert egyszerűen megépíthető (csak körberakom és megtámasztom a raklapokat álló helyzetben), ha kell összefogom őket dróttal vagy egyszerű fémpánttal. Ha szét kell szedni, és hozzáférni a terméshez, rendkívüli módon mobil. Félretesszük az oldalát és már hozzá is férünk a szerszámokkal a talicskával pedig be tudunk parkolni:)) Nincs nagyobb kínlódás, amikor a komposztálóhoz nem lehet egy ásóval vagy egy villával kényelmesen hozzáférni, erre mindenképpen figyeljünk.
Még egyszer az aranyszabály a komposzt készítésnél: csak növényi alapú anyagokból: kertben keletkezett: fűnyesedék, kigazolt növények, lomb (érdemes a fűgyűjtős fűnyíróval apróra összezúzni, úgy nem fújja el a szél), ha ágakat nyesünk le, akkor azt aprítóval apró darabokra kell vágni vagy zúzni (mulcs), nyers konyhai maradék (csak növényi!), természetes alapú kartonpapír.
Ezek keverékéből 2-3 év alatt csodálatos komposzt lesz.
Az idén először a málnáim tövéhez kezdtem a komposztot kihordani, hogy aztán majd ásóvillával gyengéden beleforgassuk a földbe. A málna akkor terem szépen, ha tápanyagban dús, leginkább a gazdag erdei talajhoz hasonlító alapot biztosítunk neki. Így biztosan meg fogja hálálni a kora tavaszi gondoskodást.
A komposztban mint egy természetes rovar wellness központban, gyönyörű kövér cserebogár és egyéb lárvák éldegélnek. Ha megbolygatjuk a kupacot kigurulnak a kövérségtől a lábunk elé. Nálam a két kutyusos háztartásban a tyúkok a saját békességük érdekében eléggé szabályozott körülmények között élnek, így nem tudnak a pajor "gyűjtésbe" közvetlenül besegíteni, de nincs nagyobb boldogság annál, ha ezeket én összegyűjtöm és az udvarukba beszóróm nekik.
Erről jut eszembe, hogy a tyúktartás dolgot is úgy adagoltam be többek között az ez ügyben nem túl lelkes családomnak, hogy az állati trágya is fontos összetevője a jó minőségű komposztnak. Hát nem mondom, hogy ez volt a legfőbb érv, ami tyúkügyben meggyőzte őket, de tyúkjaim végülis lettek:))) és vannak azóta is.
Nem javaslom azonban, hogy a tyúk, marha- vagy bármilyen egyéb trágyát valaki közvetlenül a növények alá tegye, de rétegezve a komposztálóba a növényi hulladék közé igen (persze csak az egészséges állatét), kiváló komposztot eredményez.
Ha belegondolok ez is egy tökéletes kör az ökológia finom rendszerében, elvetettük a növényt, a szárát vagy a levelét komposztáljuk, lebomlik aztán újra táplálja a következő nemzedéket, egészséget biztosít a talajnak és nem utolsó sorban csemegét a tyúkoknak, aki szintén besegítenek a komposzt termelésbe.
Már csak egy dolgot szeretnék kérni, szóljon nekik is valaki, hogy itt a tavasz kérem, újra NEKI LEHETNE ÁLLNI TOJNI!!!!
Kép forrása:
https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A9met_lazac_ty%C3%BAk